13. nap

Ma már kicsit jobban éreztem magam amikor felébredtem, így hát felöltöztem.

- Jössz te is? - nézett rám álmosan Sára amikor felébredt. 

- Igen, nem akarok már itt maradni.

- Na és Tomnak is elmúlt a lábfájása?

- Azt nem tudom. - nevettem - Majd kiderül. 

Miután mindannyian elkészültünk lementünk az étkezőbe. 

A reggeli fahéjas csiga volt tejeskávéval. 

- Jó reggelt! - jött oda hozzám Tom és megcsókolt.

- Már nem fáj a lábad? - röhögtem.

- Nem, elmúlt. - röhögött ő is. 

Ma egy állatotthonba mentünk. Olyan édes kiskutyák voltak, hogy szinte az összeset hazavittem volna. Azért vicces lett volna ha beállítok otthon húsz kutyával. Éppen ezen elmélkedtem amikor odajött Tom.

- Van valamilyen állatod? - kérdezte.

- Nincs, de szeretnék. És neked?

- Nekem sincs de szeretnék egy pitbullt. De komolyan, szerintem aranyosak. - mosolygott.

- Nekem mindegy, csak engem ne harapjon meg ha átmegyek hozzád. - nevettem.

- Nem fog. - mosolygott.

Talán ott éreztem a legeslegjobban, hogy belé vagyok esve. Ami fura, de igaz. Én magam sem tudom mért. Talán a sok állat hatása volt, talán annak a hatása, hogy a szeme olyan vadítóan csillogott a nyári napfényben. Nem tudom, de azt tudom, hogy teljesen bele vagyok zúgva.

- Szeretlek! - mondtam végül, éreztem, hogy ezt most mennyire érzem és ki kellett mondanom. 

- Nem vagyok nagy romantikázó, de a kedvedért én is kimondom. Szeretlek! 

Erre felnevettem. 

Utána visszamentem a lányokhoz. 

- Elmondtam neki, hogy szeretem. Mármint ez eddig is elég egyértelmű volt, de most konkrétan kimondtam, hogy szeretem. - újságoltam el nekik.

- És erre ő? - kérdezte Csilla.

- Azt mondta nem nagy romantikázó, de ő is szeret.

- Nem akar leégni a haverjai előtt, hogy azt mondja egy lánynak, hogy szereti, de szeret nagyon. - mosolygott Sára.

- Remélem is. Neki adtam életem első csókját. - nevettem. 

- De azért az ilyen nagy szerelem sem ér meg egy megfázást, belátod ugye? - kacagott.

- Számomra mindent megér.

- Te tudod.

Ebéd után ( finomfőzelék, baah ) kimentünk a kertbe a lányokkal. 

- Ti nem zúgtatok bele senkibe? - kérdeztem.

- Én nem. - mondta Sára.

- Én láttam egy fiút még a harmadik nap aki nagyon helyes volt, de nem estem bele annyira, hogy kiderítsem a nevét. - válaszolta Csilla.

- Vajon van még valaki aki ebben a táborban jött össze valakivel. - gondolkoztam. 

- Szerintem komoly esély van rá. - mondta Sára. 

Este nem mentem filmnézésre, hanem a kertbe találkoztam Tommal.

- Meg ne fázz még jobban. - aggodalmaskodott és rám adta a fekete pulcsiját. 

Olyan romantikus volt. 

12. nap

A hibát ott követtem el, hogy miután megjöttem nem fürödtem le meleg vízzel, ugyanis ma arra ébredtem, hogy baromira fáj a torkom.

Sára már öltözködött.

- Jó reggelt! - köszönt nekem oda.

- Neked is. - hangom alig volt.

Ez feltűnt Sárának. 

- Megfáztál? - kérdezte aggódva, bár inkább kijelentő mondatnak hangzott.

Bólintottam.

- Akkor gondolom ma nem tudsz jönni.

- De akarok. - ellenkeztem.

- Nem jó ötlet. Pihenj inkább. 

Végül tényleg nem mentem. Sáráék megmondták a táborvezetőnek aki adott nekem Strepsilst. Lázam szerencsére nem volt. 

A többiek elmentek én meg éppen a facebookot néztem a laptopomon amikor valaki kopogott. 

- Nyitva! - kiáltottam ki rekedten, először azt hittem valamelyik felnőtt aki a betegekkel marad itt, de aztán megjelent Tom.

- Hát te? - néztem rá csodálkozva.

- Fáj a bokám. - rajzolt idézőjelet a levegőbe.

- Miattam nem mentél el? - csodálkoztam. 

-  Valahogy úgy, de amúgy se volt valami nagy kedvem. - mosolygott - Mit csináljunk?

- Nem tudom, mit szeretnél?

Végül aztán elvoltunk, a youtube- on több videón is meg lett örökítve ahogy bmx- ezik. 

- Hűha! Nagyon ügyes vagy. - dicsértem meg. 

- Semmiség. 

 Aztán letöltött a gépemre egy mozifilm letöltő programot. "Lesántikált" a büfébe popcornért meg kóláért aztán filmet néztünk egyet ő választhatott egyet én. Ő azt mondta már mindegyiket látta, de végül az X- men mellett döntött, én pedig A csillagainkban a hiba mellett amit már én láttam, ő pedig végigszenvedett. 

Aztán ebéd után a lányok feljöttek hozzám és meglepetten látták, hogy Tom ott ül mellettem.

Csilla nem tűnt meglepetnek. 

- Szia Tom! Csak szólok, hogy a táborvezető feljön megnézni., hogy van Maja. - monda Csilla.

Tom adott nekem egy gyors csókot és elrohant, Sára pedig értetlenül nézett.

- Nem jön, csak azt akartam mondd el mi volt. - röhögött.

Ezen én és Sára is elröhögtük magunkat.

- Azt mondta a táborvezetőnek, hogy fáj a bokája, aztán feljött és filmeket néztünk.

- Randi! - kiáltotta mosolyogva Csilla.

Délután a lányokkal beszélgettem, aztán este még átjött Tom.

- Na  mit mondott a táborvezető? - érdeklődött.

- Nem tudok hazudni. - röhögtem el magam.

- Mi? - értetlenkedett.

- Nem volt itt, Csilla mondta viccből.

Szerencsére Tom is viccesnek találta. 

- A te szüleid tudja, hogy együtt vagyunk? - kérdezte.

- Nem, majd megmondom ha hazamentem. És a tieid?

- Nem.

11. nap

Ma éjjel se aludtam sokat. Egyrészt a csók miatt, másrészt azért, mert éjjel óriási vihar volt. Sárával beszélgettünk majdnem éjjeli háromig.
Reggel elég fáradt voltam. A szemem alatti karikákat valahogy sikerült eltüntetnem a korrektorral, de folyton ásítoztam.
Reggeli után tájékoztatott minket a táborvezető, hogy a sár miatt ma nem megyünk sehova, egész nap szabad foglalkozás van.
Szokás szerint a lányokkal lógtam, elmentünk a büfébe, beszélgettünk és zenét hallgattunk. Felmentünk a mi szobánkba és kisminkeltük egymást.
Éppen az udvaron hintáztunk miközben Shakirától a La- la- la- t hallgattuk amikor Tom felénk sétált, de nem jött ide hozzánk.
- Menj oda hozzá! - tanácsolta Csilla.
- Várja, hogy mit szólsz, hogy látod, menj oda hozzá! Tegnap te mondtad, hogy örülsz, hogy megcsókolt. ne zavard össze szegénykét! - biztatott Sára is.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Szia! - köszöntem neki mikor odaértem.
- Szia! - üdvözölt és  nagyon boldognak látszott.
- Mi újság?
- Semmi, csak ma még nem is találkoztunk.
- Hát, nem, de most már igen. - mosolyogtam.
- Tudtál aludni éjjel?
- Nem sokat, és te?
- Én tudtam volna ha akarok, de nem akartam, mert hülyültünk a többiekkel. Tudtad, hogy páran kimegyünk fürödni éjjel a Balatonba. Minden nap hajnali kettőkor van a találkozó. Nem akarsz jönni?
- Nem tudom, végül is benne vagyok. Mi rossz történhetne? Ma is fürödtetek?
- Akartunk, de a vihar miatt nem mertünk, nagyokat villámlott meg dörgött.
- Ma éjjel szívesen kimegyek. - egyezem bele.
Aztán egyre jobban feloldódott köztünk a hangulat. megtudtunk egymásról egy csomó mindent. Ő is külföldön akar élni. Ő se valami jó tanuló, de az angolt nagyon szereti. Versenyszerűen bmx- ezik és szeretne megtanulni szörfölni. És mint kiderült egész közel lakunk egymáshoz. Sokat nevettünk. Aztán mikor menni kellett be ebédelni és elbúcsúztunk megcsókolt, kicsit hosszabban mint tegnap, a gyomromban ezer pillangó kezdett csapkodni. Ez már biztos, már hivatalosan is egy pár vagyunk.
Egész délután úgy vigyorogtam mint a tejbetök. Elképesztően boldog voltam. Olyan furcsa, hogy az első napokban egy tuskónak gondoltam most meg járunk. Ezt így még soha nem mondhattam el magamról szóval most nagyon örülök.
Aztán elmondtam a lányoknak az éjszakai fürdést.
- Szerintem ez nagyon rossz ötlet, ez ütközik a tábor szabályzatával, a táborvezető tudta és engedélye nélkül kiskorúak nem mehetnek el a szálló területéről. - ellenkezett Sára.
- Ugyan már, itt van egy köpésre és lesznek ott mások is. Mégis mi bajunk történhetne? - dacoskodtam.
- Szerintem hagy menjenek, elvégre szerelmesek és ez annyira romantikus. - állt ki mellettem Csilla.
- Menjél, de ha lebuksz akkor megütheted a bokád. - aggodalmaskodott Sára.
- Nyugi Anya! - viccelődtem - de komolyan nem lesz semmi egy óra és már itt is leszek. Bízz bennem.
- Benned bízom, de Tomon kívül senkit sem ismersz.
Aztán készülődtem vízálló sminket tettem magamra, ruháim alá felvettem a bikinimet. Előkészítettem a törölközőm és már készen is álltam.
- Amúgy a szüleid tudják, hogy együtt vagy Tommal? - kérdezte Sára.
- Nem, de majd elmondom nekik ha hazamentem.
Kettőkor Tom az ajtóban várt. Megbeszéltük, hogy nem kopog, mert azzal felébreszt másokat, de pontban ott volt.
- Mehetünk? - suttogta.
Bólintottam.
Kiosontunk a szállóból. Páran már ott voltak. Mikor odaértünk egy lány éppen lelocsolt valakit egy vízipisztollyal mire az felsikoltott.
- Azért egy kicsit csendesebben, a táborvezetők se süketek. - szólt rájuk Tom.
A lányok nem szóltak semmit, de látszott rajtuk, hogy megértették. Wow! Mekkora tekintélye van a pasimnak.
Mi is pancsoltunk, a víz elég hideg volt, de akkor nem érdekelt. Tom többször is megcsókolt és nagyon boldog voltam.
Mikor visszamentem a szobámba Csilla és Sára fent voltak.
- Sziasztok!
- Hol voltál ennyi ideig? - támadott le Sára.
- A parton, miért?
- Azt hittük lebuktál, hajnali fél öt van.
- Te jó ég! Így elment az idő? Holnap vagyis ma tiszta hulla leszek. - szörnyülködtem.
Aztán bebújtam az ágyba és elaludtam.