Epilógus

Hát, ennyi volt az én kis történtem. Azóta eltelt két hónap és nagyon boldog vagyok.
Azóta is együtt vagyunk Tommal, rendszeresen találkozunk, sőt mondhatni minden nap. A lányokkal is sokat járunk össze. A gimit ahova járok nagyon szeretem és ott is sok új barátom lett. Csilla is összeismerkedett egy fiúval a sulijába és úgy néz ki ők is nem sokára egy párt fognak alkotni aminek nagyon örülök.
Biztos, hogy jövő nyáron is megyek táborba, nagyon jó volt, rengeteg élményem volt. Most pedig itt ülök a matek házim fölött és ezen elmélkedek. Este hétre átjön Tom. OMG! Még hajat is kell mosnom.

15. nap - hazaút

Megbeszéltem anyáékkal, hogy ne jöjjenek értem, megyek vonattal a többiekkel. Először nem örültek neki, de aztán beletörődtek.

Reggel kicipeltem a csomagokat az ebédlőben ahova már mások is lerakták.

- Jesszusom! Mennyi csomag! - csodálkozott Tom és megcsókolt. 

- Mért te mennyit hoztál? - kérdeztem.

- Csak egy nagy túrahátizsákot.

- Belefértél? - csodálkoztam.

- Még maradt is egy kis hely. - nevetett. 

Ma reggeli után már csak a búcsúzkodás volt hátra. Mindenki kiment a kertbe. 

Én is elérzékenyültem egy kicsit. De mi megbeszéltük a lányokkal, hogy sokat fogunk találkozni. 

- Jaj a fenébe is, hiányozni fog a tábor, meg ti is, de ne keseregjünk, majd találkozunk. És jövőre megint lesz tábor. - mondta Sára.

- Igen, így van. - bólogattam.

- Aztán beszámolni, hogy vagytok Tommal. - nevetett Csilla és megölelt. 

- Figyi, ülj Tom mellé, mi megleszünk ketten. - nézett rám Csilla.

- Nem lenne baj?

- Nem, dehogy. Egy pár vagytok. - értett egyet Sára is.

Utána kiballagtunk az állomásra ( Tom segített cipelni a cuccaimat, nem is tudom mi lett volna velem nélküle ). A vonat nemsokára befutott és mi elhagytuk Balatonföldvárat. :(

Tommal kerestünk egy helyet. Én ültem az ablak mellé, ő pedig mellém. Búsan néztem az elhaladó tájat. Amikor idejöttem azt hittem ez csak egy egy tábor lesz a sok közül ahol életembe jártam, de nem az volt. Életem eddigi legjelentőségteljesebb táborát éltem át az eltel két hétben. 

A hazaút körübelül másfél óra volt, de örültem volna ha kicsit hosszabb, mert tudtam az állomáson ott várnak a szüleim és, hogy el kell búcsúznom a lányoktól és Tomtól. 

- Majd hívlak. - csókolt meg - de ha akarsz te is hívhatsz. 

- Hiányozni fogsz. Szia! - csókoltam meg én is és a torkomban lévő gombócot megpróbáltam lenyelni, természetesen nem ment. 

Az állomáson megkerestem Sárát és Csillát és tőlük és elbúcsúztam. Aztán láttam Apáékat közeledni. 

- Szia Kicsim! - üdvözölt Anya és megölelt. - Milyen volt? Mesélj!

- Hát, rengetek minden történt velem. - aztán röviden elmeséltem. 

Útközben beültünk egy mekibe és Anya folyamatosan faggatott, olyanokról, hogy nem fáztam- e éjjelente, meg, hogy nem kellet volna több ruha. Megnyugtattam, hogy nem minden rendbe volt és aztán belevágtam, elmondtam a szüleimnek, hogy fiúm van.

- Micsoda? - nézett Apa rémületen - Mégis ki?

Elmeséltem nekik ezt is, úgy nagyjából.

- Nézz oda a lányunk felnőtt. Azért remélem majd megismerhetjük. - mosolygott Anya.

- Persze, majd áthívom egyik délután.

14. nap

Eljött hát az utolsó hivatalos nap. Kíváncsi voltam hova megyünk ma. Elgondolkoztam azon is, hogy ha most vége lesz a tábornak akkor, hogy leszünk Tommal. Abban biztos voltam, hogy találkozunk majd, de hogy milyen időközönként és hol azt nem tudtam.
Felöltöztem, sminkeltem és megcsináltam a hajam aztán már mentünk is le. Reggeli után kimentünk az eligazításra. Ma a Zamárdi kalandparkba mentünk amit nagyon élvezetem. Legjobban a csúszópályák tetszettek. Tom volt a legügyesebb. Rengeteg pályán végigment, és nem félt. Olyan bátor. :)
- Ügyes voltál. - dicsértem meg hazafele.
- Igen, te is elég ügyes voltál. - mosolygott. Aztán megcsókolt. Fél szememmel láttam, hogy Sáráék minket néznek és mosolyognak. Azt gondoltam had lássa mindenki ő már az enyém.
- Kár, hogy véget ér a tábor. Már úgy megszoktam az itteni életet. És mintha csak egy napja lennénk itt. Maradnék még itt pár hetet. - mondtam.
- Én is, hidd el! De mi nagyon sokat fogunk találkozni és a lányokkal is fogod tudni tartani a kapcsolatot. Ők is Pestiek?
- Igen, pestiek.
- Na látod. Szereztél új barátokat és egy pasit is. Kell ennél több? - nevetett.
- Nem, nem kell. - mosolyogtam - Jövőre is jössz?
- Persze, te?
- Ki nem hagynám.
Sokat beszélgettünk még a haza fele tartó úton amit busszal tettünk meg. Aztán amikor már minden témát kimerítettünk a vállára hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Nem aludtam el és nem is akartam csak pihentem.
Délután lefoglaltunk a lányokkal három napozóágyat és napoztunk. Mindannyian nagyon elfáradtunk. Csilla zenét hallgatott, Sára olvasott, én meg csak feküdtem a napon és élveztem ahogy a nap süti az arcom. Ebben a percben tökéletesen boldog voltam.
Ma este már nem volt filmnézés, mindenkinek pakolnia kellett. Én is bepakoltam. Utána kiosontam a partra, mert megbeszéltük Tommal, hogy ott találkozunk. Nem fürödtünk csak néztük a csillagos eget. Nagyon romantikus volt. Mire visszaértem szobánkba már elég késő volt, a lányok már aludtak és én is nagyon álmos voltam.
- Pihennem kell, holnap utazok gondoltam. - és lefeküdtem. Szinte azonnal elaludtam.