Epilógus

Hát, ennyi volt az én kis történtem. Azóta eltelt két hónap és nagyon boldog vagyok.
Azóta is együtt vagyunk Tommal, rendszeresen találkozunk, sőt mondhatni minden nap. A lányokkal is sokat járunk össze. A gimit ahova járok nagyon szeretem és ott is sok új barátom lett. Csilla is összeismerkedett egy fiúval a sulijába és úgy néz ki ők is nem sokára egy párt fognak alkotni aminek nagyon örülök.
Biztos, hogy jövő nyáron is megyek táborba, nagyon jó volt, rengeteg élményem volt. Most pedig itt ülök a matek házim fölött és ezen elmélkedek. Este hétre átjön Tom. OMG! Még hajat is kell mosnom.

15. nap - hazaút

Megbeszéltem anyáékkal, hogy ne jöjjenek értem, megyek vonattal a többiekkel. Először nem örültek neki, de aztán beletörődtek.

Reggel kicipeltem a csomagokat az ebédlőben ahova már mások is lerakták.

- Jesszusom! Mennyi csomag! - csodálkozott Tom és megcsókolt. 

- Mért te mennyit hoztál? - kérdeztem.

- Csak egy nagy túrahátizsákot.

- Belefértél? - csodálkoztam.

- Még maradt is egy kis hely. - nevetett. 

Ma reggeli után már csak a búcsúzkodás volt hátra. Mindenki kiment a kertbe. 

Én is elérzékenyültem egy kicsit. De mi megbeszéltük a lányokkal, hogy sokat fogunk találkozni. 

- Jaj a fenébe is, hiányozni fog a tábor, meg ti is, de ne keseregjünk, majd találkozunk. És jövőre megint lesz tábor. - mondta Sára.

- Igen, így van. - bólogattam.

- Aztán beszámolni, hogy vagytok Tommal. - nevetett Csilla és megölelt. 

- Figyi, ülj Tom mellé, mi megleszünk ketten. - nézett rám Csilla.

- Nem lenne baj?

- Nem, dehogy. Egy pár vagytok. - értett egyet Sára is.

Utána kiballagtunk az állomásra ( Tom segített cipelni a cuccaimat, nem is tudom mi lett volna velem nélküle ). A vonat nemsokára befutott és mi elhagytuk Balatonföldvárat. :(

Tommal kerestünk egy helyet. Én ültem az ablak mellé, ő pedig mellém. Búsan néztem az elhaladó tájat. Amikor idejöttem azt hittem ez csak egy egy tábor lesz a sok közül ahol életembe jártam, de nem az volt. Életem eddigi legjelentőségteljesebb táborát éltem át az eltel két hétben. 

A hazaút körübelül másfél óra volt, de örültem volna ha kicsit hosszabb, mert tudtam az állomáson ott várnak a szüleim és, hogy el kell búcsúznom a lányoktól és Tomtól. 

- Majd hívlak. - csókolt meg - de ha akarsz te is hívhatsz. 

- Hiányozni fogsz. Szia! - csókoltam meg én is és a torkomban lévő gombócot megpróbáltam lenyelni, természetesen nem ment. 

Az állomáson megkerestem Sárát és Csillát és tőlük és elbúcsúztam. Aztán láttam Apáékat közeledni. 

- Szia Kicsim! - üdvözölt Anya és megölelt. - Milyen volt? Mesélj!

- Hát, rengetek minden történt velem. - aztán röviden elmeséltem. 

Útközben beültünk egy mekibe és Anya folyamatosan faggatott, olyanokról, hogy nem fáztam- e éjjelente, meg, hogy nem kellet volna több ruha. Megnyugtattam, hogy nem minden rendbe volt és aztán belevágtam, elmondtam a szüleimnek, hogy fiúm van.

- Micsoda? - nézett Apa rémületen - Mégis ki?

Elmeséltem nekik ezt is, úgy nagyjából.

- Nézz oda a lányunk felnőtt. Azért remélem majd megismerhetjük. - mosolygott Anya.

- Persze, majd áthívom egyik délután.

14. nap

Eljött hát az utolsó hivatalos nap. Kíváncsi voltam hova megyünk ma. Elgondolkoztam azon is, hogy ha most vége lesz a tábornak akkor, hogy leszünk Tommal. Abban biztos voltam, hogy találkozunk majd, de hogy milyen időközönként és hol azt nem tudtam.
Felöltöztem, sminkeltem és megcsináltam a hajam aztán már mentünk is le. Reggeli után kimentünk az eligazításra. Ma a Zamárdi kalandparkba mentünk amit nagyon élvezetem. Legjobban a csúszópályák tetszettek. Tom volt a legügyesebb. Rengeteg pályán végigment, és nem félt. Olyan bátor. :)
- Ügyes voltál. - dicsértem meg hazafele.
- Igen, te is elég ügyes voltál. - mosolygott. Aztán megcsókolt. Fél szememmel láttam, hogy Sáráék minket néznek és mosolyognak. Azt gondoltam had lássa mindenki ő már az enyém.
- Kár, hogy véget ér a tábor. Már úgy megszoktam az itteni életet. És mintha csak egy napja lennénk itt. Maradnék még itt pár hetet. - mondtam.
- Én is, hidd el! De mi nagyon sokat fogunk találkozni és a lányokkal is fogod tudni tartani a kapcsolatot. Ők is Pestiek?
- Igen, pestiek.
- Na látod. Szereztél új barátokat és egy pasit is. Kell ennél több? - nevetett.
- Nem, nem kell. - mosolyogtam - Jövőre is jössz?
- Persze, te?
- Ki nem hagynám.
Sokat beszélgettünk még a haza fele tartó úton amit busszal tettünk meg. Aztán amikor már minden témát kimerítettünk a vállára hajtottam a fejem és becsuktam a szemem. Nem aludtam el és nem is akartam csak pihentem.
Délután lefoglaltunk a lányokkal három napozóágyat és napoztunk. Mindannyian nagyon elfáradtunk. Csilla zenét hallgatott, Sára olvasott, én meg csak feküdtem a napon és élveztem ahogy a nap süti az arcom. Ebben a percben tökéletesen boldog voltam.
Ma este már nem volt filmnézés, mindenkinek pakolnia kellett. Én is bepakoltam. Utána kiosontam a partra, mert megbeszéltük Tommal, hogy ott találkozunk. Nem fürödtünk csak néztük a csillagos eget. Nagyon romantikus volt. Mire visszaértem szobánkba már elég késő volt, a lányok már aludtak és én is nagyon álmos voltam.
- Pihennem kell, holnap utazok gondoltam. - és lefeküdtem. Szinte azonnal elaludtam.

13. nap

Ma már kicsit jobban éreztem magam amikor felébredtem, így hát felöltöztem.

- Jössz te is? - nézett rám álmosan Sára amikor felébredt. 

- Igen, nem akarok már itt maradni.

- Na és Tomnak is elmúlt a lábfájása?

- Azt nem tudom. - nevettem - Majd kiderül. 

Miután mindannyian elkészültünk lementünk az étkezőbe. 

A reggeli fahéjas csiga volt tejeskávéval. 

- Jó reggelt! - jött oda hozzám Tom és megcsókolt.

- Már nem fáj a lábad? - röhögtem.

- Nem, elmúlt. - röhögött ő is. 

Ma egy állatotthonba mentünk. Olyan édes kiskutyák voltak, hogy szinte az összeset hazavittem volna. Azért vicces lett volna ha beállítok otthon húsz kutyával. Éppen ezen elmélkedtem amikor odajött Tom.

- Van valamilyen állatod? - kérdezte.

- Nincs, de szeretnék. És neked?

- Nekem sincs de szeretnék egy pitbullt. De komolyan, szerintem aranyosak. - mosolygott.

- Nekem mindegy, csak engem ne harapjon meg ha átmegyek hozzád. - nevettem.

- Nem fog. - mosolygott.

Talán ott éreztem a legeslegjobban, hogy belé vagyok esve. Ami fura, de igaz. Én magam sem tudom mért. Talán a sok állat hatása volt, talán annak a hatása, hogy a szeme olyan vadítóan csillogott a nyári napfényben. Nem tudom, de azt tudom, hogy teljesen bele vagyok zúgva.

- Szeretlek! - mondtam végül, éreztem, hogy ezt most mennyire érzem és ki kellett mondanom. 

- Nem vagyok nagy romantikázó, de a kedvedért én is kimondom. Szeretlek! 

Erre felnevettem. 

Utána visszamentem a lányokhoz. 

- Elmondtam neki, hogy szeretem. Mármint ez eddig is elég egyértelmű volt, de most konkrétan kimondtam, hogy szeretem. - újságoltam el nekik.

- És erre ő? - kérdezte Csilla.

- Azt mondta nem nagy romantikázó, de ő is szeret.

- Nem akar leégni a haverjai előtt, hogy azt mondja egy lánynak, hogy szereti, de szeret nagyon. - mosolygott Sára.

- Remélem is. Neki adtam életem első csókját. - nevettem. 

- De azért az ilyen nagy szerelem sem ér meg egy megfázást, belátod ugye? - kacagott.

- Számomra mindent megér.

- Te tudod.

Ebéd után ( finomfőzelék, baah ) kimentünk a kertbe a lányokkal. 

- Ti nem zúgtatok bele senkibe? - kérdeztem.

- Én nem. - mondta Sára.

- Én láttam egy fiút még a harmadik nap aki nagyon helyes volt, de nem estem bele annyira, hogy kiderítsem a nevét. - válaszolta Csilla.

- Vajon van még valaki aki ebben a táborban jött össze valakivel. - gondolkoztam. 

- Szerintem komoly esély van rá. - mondta Sára. 

Este nem mentem filmnézésre, hanem a kertbe találkoztam Tommal.

- Meg ne fázz még jobban. - aggodalmaskodott és rám adta a fekete pulcsiját. 

Olyan romantikus volt. 

12. nap

A hibát ott követtem el, hogy miután megjöttem nem fürödtem le meleg vízzel, ugyanis ma arra ébredtem, hogy baromira fáj a torkom.

Sára már öltözködött.

- Jó reggelt! - köszönt nekem oda.

- Neked is. - hangom alig volt.

Ez feltűnt Sárának. 

- Megfáztál? - kérdezte aggódva, bár inkább kijelentő mondatnak hangzott.

Bólintottam.

- Akkor gondolom ma nem tudsz jönni.

- De akarok. - ellenkeztem.

- Nem jó ötlet. Pihenj inkább. 

Végül tényleg nem mentem. Sáráék megmondták a táborvezetőnek aki adott nekem Strepsilst. Lázam szerencsére nem volt. 

A többiek elmentek én meg éppen a facebookot néztem a laptopomon amikor valaki kopogott. 

- Nyitva! - kiáltottam ki rekedten, először azt hittem valamelyik felnőtt aki a betegekkel marad itt, de aztán megjelent Tom.

- Hát te? - néztem rá csodálkozva.

- Fáj a bokám. - rajzolt idézőjelet a levegőbe.

- Miattam nem mentél el? - csodálkoztam. 

-  Valahogy úgy, de amúgy se volt valami nagy kedvem. - mosolygott - Mit csináljunk?

- Nem tudom, mit szeretnél?

Végül aztán elvoltunk, a youtube- on több videón is meg lett örökítve ahogy bmx- ezik. 

- Hűha! Nagyon ügyes vagy. - dicsértem meg. 

- Semmiség. 

 Aztán letöltött a gépemre egy mozifilm letöltő programot. "Lesántikált" a büfébe popcornért meg kóláért aztán filmet néztünk egyet ő választhatott egyet én. Ő azt mondta már mindegyiket látta, de végül az X- men mellett döntött, én pedig A csillagainkban a hiba mellett amit már én láttam, ő pedig végigszenvedett. 

Aztán ebéd után a lányok feljöttek hozzám és meglepetten látták, hogy Tom ott ül mellettem.

Csilla nem tűnt meglepetnek. 

- Szia Tom! Csak szólok, hogy a táborvezető feljön megnézni., hogy van Maja. - monda Csilla.

Tom adott nekem egy gyors csókot és elrohant, Sára pedig értetlenül nézett.

- Nem jön, csak azt akartam mondd el mi volt. - röhögött.

Ezen én és Sára is elröhögtük magunkat.

- Azt mondta a táborvezetőnek, hogy fáj a bokája, aztán feljött és filmeket néztünk.

- Randi! - kiáltotta mosolyogva Csilla.

Délután a lányokkal beszélgettem, aztán este még átjött Tom.

- Na  mit mondott a táborvezető? - érdeklődött.

- Nem tudok hazudni. - röhögtem el magam.

- Mi? - értetlenkedett.

- Nem volt itt, Csilla mondta viccből.

Szerencsére Tom is viccesnek találta. 

- A te szüleid tudja, hogy együtt vagyunk? - kérdezte.

- Nem, majd megmondom ha hazamentem. És a tieid?

- Nem.

11. nap

Ma éjjel se aludtam sokat. Egyrészt a csók miatt, másrészt azért, mert éjjel óriási vihar volt. Sárával beszélgettünk majdnem éjjeli háromig.
Reggel elég fáradt voltam. A szemem alatti karikákat valahogy sikerült eltüntetnem a korrektorral, de folyton ásítoztam.
Reggeli után tájékoztatott minket a táborvezető, hogy a sár miatt ma nem megyünk sehova, egész nap szabad foglalkozás van.
Szokás szerint a lányokkal lógtam, elmentünk a büfébe, beszélgettünk és zenét hallgattunk. Felmentünk a mi szobánkba és kisminkeltük egymást.
Éppen az udvaron hintáztunk miközben Shakirától a La- la- la- t hallgattuk amikor Tom felénk sétált, de nem jött ide hozzánk.
- Menj oda hozzá! - tanácsolta Csilla.
- Várja, hogy mit szólsz, hogy látod, menj oda hozzá! Tegnap te mondtad, hogy örülsz, hogy megcsókolt. ne zavard össze szegénykét! - biztatott Sára is.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Szia! - köszöntem neki mikor odaértem.
- Szia! - üdvözölt és  nagyon boldognak látszott.
- Mi újság?
- Semmi, csak ma még nem is találkoztunk.
- Hát, nem, de most már igen. - mosolyogtam.
- Tudtál aludni éjjel?
- Nem sokat, és te?
- Én tudtam volna ha akarok, de nem akartam, mert hülyültünk a többiekkel. Tudtad, hogy páran kimegyünk fürödni éjjel a Balatonba. Minden nap hajnali kettőkor van a találkozó. Nem akarsz jönni?
- Nem tudom, végül is benne vagyok. Mi rossz történhetne? Ma is fürödtetek?
- Akartunk, de a vihar miatt nem mertünk, nagyokat villámlott meg dörgött.
- Ma éjjel szívesen kimegyek. - egyezem bele.
Aztán egyre jobban feloldódott köztünk a hangulat. megtudtunk egymásról egy csomó mindent. Ő is külföldön akar élni. Ő se valami jó tanuló, de az angolt nagyon szereti. Versenyszerűen bmx- ezik és szeretne megtanulni szörfölni. És mint kiderült egész közel lakunk egymáshoz. Sokat nevettünk. Aztán mikor menni kellett be ebédelni és elbúcsúztunk megcsókolt, kicsit hosszabban mint tegnap, a gyomromban ezer pillangó kezdett csapkodni. Ez már biztos, már hivatalosan is egy pár vagyunk.
Egész délután úgy vigyorogtam mint a tejbetök. Elképesztően boldog voltam. Olyan furcsa, hogy az első napokban egy tuskónak gondoltam most meg járunk. Ezt így még soha nem mondhattam el magamról szóval most nagyon örülök.
Aztán elmondtam a lányoknak az éjszakai fürdést.
- Szerintem ez nagyon rossz ötlet, ez ütközik a tábor szabályzatával, a táborvezető tudta és engedélye nélkül kiskorúak nem mehetnek el a szálló területéről. - ellenkezett Sára.
- Ugyan már, itt van egy köpésre és lesznek ott mások is. Mégis mi bajunk történhetne? - dacoskodtam.
- Szerintem hagy menjenek, elvégre szerelmesek és ez annyira romantikus. - állt ki mellettem Csilla.
- Menjél, de ha lebuksz akkor megütheted a bokád. - aggodalmaskodott Sára.
- Nyugi Anya! - viccelődtem - de komolyan nem lesz semmi egy óra és már itt is leszek. Bízz bennem.
- Benned bízom, de Tomon kívül senkit sem ismersz.
Aztán készülődtem vízálló sminket tettem magamra, ruháim alá felvettem a bikinimet. Előkészítettem a törölközőm és már készen is álltam.
- Amúgy a szüleid tudják, hogy együtt vagy Tommal? - kérdezte Sára.
- Nem, de majd elmondom nekik ha hazamentem.
Kettőkor Tom az ajtóban várt. Megbeszéltük, hogy nem kopog, mert azzal felébreszt másokat, de pontban ott volt.
- Mehetünk? - suttogta.
Bólintottam.
Kiosontunk a szállóból. Páran már ott voltak. Mikor odaértünk egy lány éppen lelocsolt valakit egy vízipisztollyal mire az felsikoltott.
- Azért egy kicsit csendesebben, a táborvezetők se süketek. - szólt rájuk Tom.
A lányok nem szóltak semmit, de látszott rajtuk, hogy megértették. Wow! Mekkora tekintélye van a pasimnak.
Mi is pancsoltunk, a víz elég hideg volt, de akkor nem érdekelt. Tom többször is megcsókolt és nagyon boldog voltam.
Mikor visszamentem a szobámba Csilla és Sára fent voltak.
- Sziasztok!
- Hol voltál ennyi ideig? - támadott le Sára.
- A parton, miért?
- Azt hittük lebuktál, hajnali fél öt van.
- Te jó ég! Így elment az idő? Holnap vagyis ma tiszta hulla leszek. - szörnyülködtem.
Aztán bebújtam az ágyba és elaludtam.

10. nap

Tegnap este elhatároztam, hogy lazán veszem a dolgot. Küldök apró jeleket, aztán meglátom mit lép. Azt is elhatároztam, hogy önmagamat adom. Szerintem az egyik legnagyobb hiba, hogy ha egy lány megtudja, hogy valaki szerelmes belé akkor többet görcsöl azon, hogy hogy néz ki, pedig amikor a fiú belé esett akkor nem görcsölt és ha úgy tetszett neki a lány ahogy van akkor nem kell megváltoznia. Szóval maradok olyan amilyen vagyok, nem sminkelek többet mint eddig és a hajamat is úgy hordom, minden marad úgy ahogy eddig volt.
Reggel kicsit elaludtunk, szóval kivételesen Kinga ébresztett fel minket. Szupergyorsan felöltöztem és egy nagyon gyors sminket akartam, amit eléggé elkapkodtam szóval a végeredmény elég érdekes lett. Na mindegy.
A mai reggeli szendvics volt, mindenki kiválaszthatta mit kér rá. Én egy szalámisat és egy párizsisat ettem.
Kiderült, hogy ma hajókirándulásra megyünk. Nagyon örültem, mert elég rég ültem hajón és szeretek.
Elsétáltunk a kikötőig és egy olyan tíz percet várakoztunk.
Én természetesen Csilla és Sára mellé ültem, nem sok időt töltött a hajó az állomáson már indultunk is az életem legfeledhetetlenebb hajókirándulására...
- Ma még nem is láttam Tomot. Olyan érzésem van mintha készülne valamire. - kereste szemével a fiút Csilla.
- Mégis mire készülne?
- Hát talán kimondaná szemtől szemben, egyértelműen, hogy szerelmes beléd.
- Te ismered.
- Ha így haladnak a dolgok te sokkal jobban fogod. - mosolygott.
Éppen azt tárgyaltuk ki, hogy a Ian Somerhalder mennyire helyes és nem is néz ki annyinak amennyi amikor megjelent Tom. Már fel voltam készülve, de váratlanul ért.
- Beszélhetnénk? Négyszemközt? - kérdezte.
- Őőő... igen, persze.
Végig vezetett egy keskeny folyosón aminek a végén egy ajtó állt és kivezetett rajta. Ahogy kiértem megcsapta az arcomat a friss nyári szellő. Kint voltunk, a hajó oldalán  csak egy fehér korlát választott el a Balatontól.
- Meg kéne beszélnünk szóval.... khm.... igen.... azt akarom mondani, hogy... - hebegett.
Értetlenül néztem. És akkor eljött a pillanat rám nézett a szemembe aztán.... közelebb hajolt és...... megcsókolt. Nem volt hosszú csók, inkább az elhúzott szájpuszira emlkékeztetett, de akkor is. A szájának asszem orbit rágó szaga volt, de nem vagyok benne biztos.
Egy ideig csak néztük egymást szótlanul, azt hiszem a reakciómat várta, de eléggé lemerevedtem. Életem első csókja volt, lehet, hogy lúzeresen hangzik, de ez volt az első. És igen, valahogy így képzeltem el az elsőt. Nagyon romantikus volt, a hajunkat borzolta a szél, és a Balaton illata, egy hajón. Leírni nem lehet mit éreztem.
- Nem tudtam elmondani, csak így. - nézett rám szerelmesen. - akkor majd ütközünk...
- Várj! - szóltam utána. - csodálatos volt és örülök, hogy így mondtad el. - mosolyogtam.
Erre elmosolyodott.
Miután visszaértem természetesen azonnal elmondtam a lányoknak akik majd el ájultak.
- Ez nagyon romantikus volt, főleg tőle. Nem hittem volna, hogy ilyen oldala is van. - csodálkozott Csilla.
- Elképesztő. - merengett Sára is.
- Én magam se hittem először, nagyon váratlanul ért.
- És ha te azt mondtad neki, hogy örültél, hogy megcsókolt az azt jelenti, hogy.... jártok.... asszem, ha csak valamelyikőtök nem lép vissza, de nem hiszem. - elmélkedett Sára.
A nap hátralevő részében tovább tárgyaltuk a csók ügyet, elmondtam Kingának is aki szintén nagyon csodálkozott.
- Azt nem értem most meg mért nem jön ide. - mondtam Kingának.
- Idő kell neki, ez már így is óriási haladás.
Ma nem mentem filmnézésre hanem inkább interneteztem. Este felhívtam anyáékat és hajat mostam.