13. nap

Ma már kicsit jobban éreztem magam amikor felébredtem, így hát felöltöztem.

- Jössz te is? - nézett rám álmosan Sára amikor felébredt. 

- Igen, nem akarok már itt maradni.

- Na és Tomnak is elmúlt a lábfájása?

- Azt nem tudom. - nevettem - Majd kiderül. 

Miután mindannyian elkészültünk lementünk az étkezőbe. 

A reggeli fahéjas csiga volt tejeskávéval. 

- Jó reggelt! - jött oda hozzám Tom és megcsókolt.

- Már nem fáj a lábad? - röhögtem.

- Nem, elmúlt. - röhögött ő is. 

Ma egy állatotthonba mentünk. Olyan édes kiskutyák voltak, hogy szinte az összeset hazavittem volna. Azért vicces lett volna ha beállítok otthon húsz kutyával. Éppen ezen elmélkedtem amikor odajött Tom.

- Van valamilyen állatod? - kérdezte.

- Nincs, de szeretnék. És neked?

- Nekem sincs de szeretnék egy pitbullt. De komolyan, szerintem aranyosak. - mosolygott.

- Nekem mindegy, csak engem ne harapjon meg ha átmegyek hozzád. - nevettem.

- Nem fog. - mosolygott.

Talán ott éreztem a legeslegjobban, hogy belé vagyok esve. Ami fura, de igaz. Én magam sem tudom mért. Talán a sok állat hatása volt, talán annak a hatása, hogy a szeme olyan vadítóan csillogott a nyári napfényben. Nem tudom, de azt tudom, hogy teljesen bele vagyok zúgva.

- Szeretlek! - mondtam végül, éreztem, hogy ezt most mennyire érzem és ki kellett mondanom. 

- Nem vagyok nagy romantikázó, de a kedvedért én is kimondom. Szeretlek! 

Erre felnevettem. 

Utána visszamentem a lányokhoz. 

- Elmondtam neki, hogy szeretem. Mármint ez eddig is elég egyértelmű volt, de most konkrétan kimondtam, hogy szeretem. - újságoltam el nekik.

- És erre ő? - kérdezte Csilla.

- Azt mondta nem nagy romantikázó, de ő is szeret.

- Nem akar leégni a haverjai előtt, hogy azt mondja egy lánynak, hogy szereti, de szeret nagyon. - mosolygott Sára.

- Remélem is. Neki adtam életem első csókját. - nevettem. 

- De azért az ilyen nagy szerelem sem ér meg egy megfázást, belátod ugye? - kacagott.

- Számomra mindent megér.

- Te tudod.

Ebéd után ( finomfőzelék, baah ) kimentünk a kertbe a lányokkal. 

- Ti nem zúgtatok bele senkibe? - kérdeztem.

- Én nem. - mondta Sára.

- Én láttam egy fiút még a harmadik nap aki nagyon helyes volt, de nem estem bele annyira, hogy kiderítsem a nevét. - válaszolta Csilla.

- Vajon van még valaki aki ebben a táborban jött össze valakivel. - gondolkoztam. 

- Szerintem komoly esély van rá. - mondta Sára. 

Este nem mentem filmnézésre, hanem a kertbe találkoztam Tommal.

- Meg ne fázz még jobban. - aggodalmaskodott és rám adta a fekete pulcsiját. 

Olyan romantikus volt. 

12. nap

A hibát ott követtem el, hogy miután megjöttem nem fürödtem le meleg vízzel, ugyanis ma arra ébredtem, hogy baromira fáj a torkom.

Sára már öltözködött.

- Jó reggelt! - köszönt nekem oda.

- Neked is. - hangom alig volt.

Ez feltűnt Sárának. 

- Megfáztál? - kérdezte aggódva, bár inkább kijelentő mondatnak hangzott.

Bólintottam.

- Akkor gondolom ma nem tudsz jönni.

- De akarok. - ellenkeztem.

- Nem jó ötlet. Pihenj inkább. 

Végül tényleg nem mentem. Sáráék megmondták a táborvezetőnek aki adott nekem Strepsilst. Lázam szerencsére nem volt. 

A többiek elmentek én meg éppen a facebookot néztem a laptopomon amikor valaki kopogott. 

- Nyitva! - kiáltottam ki rekedten, először azt hittem valamelyik felnőtt aki a betegekkel marad itt, de aztán megjelent Tom.

- Hát te? - néztem rá csodálkozva.

- Fáj a bokám. - rajzolt idézőjelet a levegőbe.

- Miattam nem mentél el? - csodálkoztam. 

-  Valahogy úgy, de amúgy se volt valami nagy kedvem. - mosolygott - Mit csináljunk?

- Nem tudom, mit szeretnél?

Végül aztán elvoltunk, a youtube- on több videón is meg lett örökítve ahogy bmx- ezik. 

- Hűha! Nagyon ügyes vagy. - dicsértem meg. 

- Semmiség. 

 Aztán letöltött a gépemre egy mozifilm letöltő programot. "Lesántikált" a büfébe popcornért meg kóláért aztán filmet néztünk egyet ő választhatott egyet én. Ő azt mondta már mindegyiket látta, de végül az X- men mellett döntött, én pedig A csillagainkban a hiba mellett amit már én láttam, ő pedig végigszenvedett. 

Aztán ebéd után a lányok feljöttek hozzám és meglepetten látták, hogy Tom ott ül mellettem.

Csilla nem tűnt meglepetnek. 

- Szia Tom! Csak szólok, hogy a táborvezető feljön megnézni., hogy van Maja. - monda Csilla.

Tom adott nekem egy gyors csókot és elrohant, Sára pedig értetlenül nézett.

- Nem jön, csak azt akartam mondd el mi volt. - röhögött.

Ezen én és Sára is elröhögtük magunkat.

- Azt mondta a táborvezetőnek, hogy fáj a bokája, aztán feljött és filmeket néztünk.

- Randi! - kiáltotta mosolyogva Csilla.

Délután a lányokkal beszélgettem, aztán este még átjött Tom.

- Na  mit mondott a táborvezető? - érdeklődött.

- Nem tudok hazudni. - röhögtem el magam.

- Mi? - értetlenkedett.

- Nem volt itt, Csilla mondta viccből.

Szerencsére Tom is viccesnek találta. 

- A te szüleid tudja, hogy együtt vagyunk? - kérdezte.

- Nem, majd megmondom ha hazamentem. És a tieid?

- Nem.

11. nap

Ma éjjel se aludtam sokat. Egyrészt a csók miatt, másrészt azért, mert éjjel óriási vihar volt. Sárával beszélgettünk majdnem éjjeli háromig.
Reggel elég fáradt voltam. A szemem alatti karikákat valahogy sikerült eltüntetnem a korrektorral, de folyton ásítoztam.
Reggeli után tájékoztatott minket a táborvezető, hogy a sár miatt ma nem megyünk sehova, egész nap szabad foglalkozás van.
Szokás szerint a lányokkal lógtam, elmentünk a büfébe, beszélgettünk és zenét hallgattunk. Felmentünk a mi szobánkba és kisminkeltük egymást.
Éppen az udvaron hintáztunk miközben Shakirától a La- la- la- t hallgattuk amikor Tom felénk sétált, de nem jött ide hozzánk.
- Menj oda hozzá! - tanácsolta Csilla.
- Várja, hogy mit szólsz, hogy látod, menj oda hozzá! Tegnap te mondtad, hogy örülsz, hogy megcsókolt. ne zavard össze szegénykét! - biztatott Sára is.
- Rendben. - adtam meg magam.
- Szia! - köszöntem neki mikor odaértem.
- Szia! - üdvözölt és  nagyon boldognak látszott.
- Mi újság?
- Semmi, csak ma még nem is találkoztunk.
- Hát, nem, de most már igen. - mosolyogtam.
- Tudtál aludni éjjel?
- Nem sokat, és te?
- Én tudtam volna ha akarok, de nem akartam, mert hülyültünk a többiekkel. Tudtad, hogy páran kimegyünk fürödni éjjel a Balatonba. Minden nap hajnali kettőkor van a találkozó. Nem akarsz jönni?
- Nem tudom, végül is benne vagyok. Mi rossz történhetne? Ma is fürödtetek?
- Akartunk, de a vihar miatt nem mertünk, nagyokat villámlott meg dörgött.
- Ma éjjel szívesen kimegyek. - egyezem bele.
Aztán egyre jobban feloldódott köztünk a hangulat. megtudtunk egymásról egy csomó mindent. Ő is külföldön akar élni. Ő se valami jó tanuló, de az angolt nagyon szereti. Versenyszerűen bmx- ezik és szeretne megtanulni szörfölni. És mint kiderült egész közel lakunk egymáshoz. Sokat nevettünk. Aztán mikor menni kellett be ebédelni és elbúcsúztunk megcsókolt, kicsit hosszabban mint tegnap, a gyomromban ezer pillangó kezdett csapkodni. Ez már biztos, már hivatalosan is egy pár vagyunk.
Egész délután úgy vigyorogtam mint a tejbetök. Elképesztően boldog voltam. Olyan furcsa, hogy az első napokban egy tuskónak gondoltam most meg járunk. Ezt így még soha nem mondhattam el magamról szóval most nagyon örülök.
Aztán elmondtam a lányoknak az éjszakai fürdést.
- Szerintem ez nagyon rossz ötlet, ez ütközik a tábor szabályzatával, a táborvezető tudta és engedélye nélkül kiskorúak nem mehetnek el a szálló területéről. - ellenkezett Sára.
- Ugyan már, itt van egy köpésre és lesznek ott mások is. Mégis mi bajunk történhetne? - dacoskodtam.
- Szerintem hagy menjenek, elvégre szerelmesek és ez annyira romantikus. - állt ki mellettem Csilla.
- Menjél, de ha lebuksz akkor megütheted a bokád. - aggodalmaskodott Sára.
- Nyugi Anya! - viccelődtem - de komolyan nem lesz semmi egy óra és már itt is leszek. Bízz bennem.
- Benned bízom, de Tomon kívül senkit sem ismersz.
Aztán készülődtem vízálló sminket tettem magamra, ruháim alá felvettem a bikinimet. Előkészítettem a törölközőm és már készen is álltam.
- Amúgy a szüleid tudják, hogy együtt vagy Tommal? - kérdezte Sára.
- Nem, de majd elmondom nekik ha hazamentem.
Kettőkor Tom az ajtóban várt. Megbeszéltük, hogy nem kopog, mert azzal felébreszt másokat, de pontban ott volt.
- Mehetünk? - suttogta.
Bólintottam.
Kiosontunk a szállóból. Páran már ott voltak. Mikor odaértünk egy lány éppen lelocsolt valakit egy vízipisztollyal mire az felsikoltott.
- Azért egy kicsit csendesebben, a táborvezetők se süketek. - szólt rájuk Tom.
A lányok nem szóltak semmit, de látszott rajtuk, hogy megértették. Wow! Mekkora tekintélye van a pasimnak.
Mi is pancsoltunk, a víz elég hideg volt, de akkor nem érdekelt. Tom többször is megcsókolt és nagyon boldog voltam.
Mikor visszamentem a szobámba Csilla és Sára fent voltak.
- Sziasztok!
- Hol voltál ennyi ideig? - támadott le Sára.
- A parton, miért?
- Azt hittük lebuktál, hajnali fél öt van.
- Te jó ég! Így elment az idő? Holnap vagyis ma tiszta hulla leszek. - szörnyülködtem.
Aztán bebújtam az ágyba és elaludtam.

10. nap

Tegnap este elhatároztam, hogy lazán veszem a dolgot. Küldök apró jeleket, aztán meglátom mit lép. Azt is elhatároztam, hogy önmagamat adom. Szerintem az egyik legnagyobb hiba, hogy ha egy lány megtudja, hogy valaki szerelmes belé akkor többet görcsöl azon, hogy hogy néz ki, pedig amikor a fiú belé esett akkor nem görcsölt és ha úgy tetszett neki a lány ahogy van akkor nem kell megváltoznia. Szóval maradok olyan amilyen vagyok, nem sminkelek többet mint eddig és a hajamat is úgy hordom, minden marad úgy ahogy eddig volt.
Reggel kicsit elaludtunk, szóval kivételesen Kinga ébresztett fel minket. Szupergyorsan felöltöztem és egy nagyon gyors sminket akartam, amit eléggé elkapkodtam szóval a végeredmény elég érdekes lett. Na mindegy.
A mai reggeli szendvics volt, mindenki kiválaszthatta mit kér rá. Én egy szalámisat és egy párizsisat ettem.
Kiderült, hogy ma hajókirándulásra megyünk. Nagyon örültem, mert elég rég ültem hajón és szeretek.
Elsétáltunk a kikötőig és egy olyan tíz percet várakoztunk.
Én természetesen Csilla és Sára mellé ültem, nem sok időt töltött a hajó az állomáson már indultunk is az életem legfeledhetetlenebb hajókirándulására...
- Ma még nem is láttam Tomot. Olyan érzésem van mintha készülne valamire. - kereste szemével a fiút Csilla.
- Mégis mire készülne?
- Hát talán kimondaná szemtől szemben, egyértelműen, hogy szerelmes beléd.
- Te ismered.
- Ha így haladnak a dolgok te sokkal jobban fogod. - mosolygott.
Éppen azt tárgyaltuk ki, hogy a Ian Somerhalder mennyire helyes és nem is néz ki annyinak amennyi amikor megjelent Tom. Már fel voltam készülve, de váratlanul ért.
- Beszélhetnénk? Négyszemközt? - kérdezte.
- Őőő... igen, persze.
Végig vezetett egy keskeny folyosón aminek a végén egy ajtó állt és kivezetett rajta. Ahogy kiértem megcsapta az arcomat a friss nyári szellő. Kint voltunk, a hajó oldalán  csak egy fehér korlát választott el a Balatontól.
- Meg kéne beszélnünk szóval.... khm.... igen.... azt akarom mondani, hogy... - hebegett.
Értetlenül néztem. És akkor eljött a pillanat rám nézett a szemembe aztán.... közelebb hajolt és...... megcsókolt. Nem volt hosszú csók, inkább az elhúzott szájpuszira emlkékeztetett, de akkor is. A szájának asszem orbit rágó szaga volt, de nem vagyok benne biztos.
Egy ideig csak néztük egymást szótlanul, azt hiszem a reakciómat várta, de eléggé lemerevedtem. Életem első csókja volt, lehet, hogy lúzeresen hangzik, de ez volt az első. És igen, valahogy így képzeltem el az elsőt. Nagyon romantikus volt, a hajunkat borzolta a szél, és a Balaton illata, egy hajón. Leírni nem lehet mit éreztem.
- Nem tudtam elmondani, csak így. - nézett rám szerelmesen. - akkor majd ütközünk...
- Várj! - szóltam utána. - csodálatos volt és örülök, hogy így mondtad el. - mosolyogtam.
Erre elmosolyodott.
Miután visszaértem természetesen azonnal elmondtam a lányoknak akik majd el ájultak.
- Ez nagyon romantikus volt, főleg tőle. Nem hittem volna, hogy ilyen oldala is van. - csodálkozott Csilla.
- Elképesztő. - merengett Sára is.
- Én magam se hittem először, nagyon váratlanul ért.
- És ha te azt mondtad neki, hogy örültél, hogy megcsókolt az azt jelenti, hogy.... jártok.... asszem, ha csak valamelyikőtök nem lép vissza, de nem hiszem. - elmélkedett Sára.
A nap hátralevő részében tovább tárgyaltuk a csók ügyet, elmondtam Kingának is aki szintén nagyon csodálkozott.
- Azt nem értem most meg mért nem jön ide. - mondtam Kingának.
- Idő kell neki, ez már így is óriási haladás.
Ma nem mentem filmnézésre hanem inkább interneteztem. Este felhívtam anyáékat és hajat mostam.

9. nap

Egész éjjel azon töprengtem, hogy Tom vajon tényleg szerelmes- e belém vagy csak egy vicc és ha nem vicc akkor mennyire komoly. Aztán belegondoltam, hogy ha tényleg szerelmes belém akkor talán bele is megyek egy kapcsolatba.
Reggel elég sok ideig álltam a kis szekrényrészem előtt, valami laza, de mégis dizájnos ruhát akartam ami nekem is tetszik és feltehetőleg Tomnak is.Végül a fekete koptatott sortom és a szürke, fehér feliratos ujjatlan felsőm mellett tettem le a voksom. A hajamat lófarokba kötöttem és feldobtam magamra egy gyors sminket. Már épp indulni akartam Sárával reggelizni amikor az egyik szobatársam utánam szólt.
- Ha be akarsz pasizni vedd fel ezt. - nyújtott felém egy nyakláncot amin egy ezüst szív medál volt.
- Nem köszi. - mosolyogtam.
- Na, nincs elátkozva, - nevetett - rajtam is rajtam volt amikor a barátom megcsókolt, azóta ez a kabalám.
- Köszi. - vettem el vonakodva.
- És hajrá. Este mesélj.
- Egész normális csaj. - szólalt meg Sára mikor kiértünk az ajtón.
- Ja, csak azt hiszi egy nyakláncnak lehet varázsereje. - nevettem.
- Nem hiszi, csak ezzel akarta kifejezni, hogy szorít neked.
- Lehet, te vagy a nagy emberismerő. - mosolyogtam.
Miután megreggeliztünk szokás szerint kimentünk a kertbe.
- Jó reggelt gyerekek! - köszöntött minket a táborvezető - Ma a Posta Múzeumba megyünk, mindenkinek jó szórakozást!
- És mi a terved? - kérdezte tőlem Csilla miután elindultunk.
- Nincs tervem, ha majd konkrétan a szemembe mondja, hogy szerelmes belém akkor esetleg én is lépek, de nem fogok kezdeményezni.
Csilla felröhögött.
- Ennél nagyobb kezdeményezést ne várj egy fiútól. Főleg tőle ne.
- De még se mehetek oda hozzá, hogy én is beléd vagyok zúgva.
- Ezek szerint bele vagy? - mosolygott Sára.
- Nem, nem tudom igazán. Talán egy kicsit, na jó igen, de ki nincs?
- Én mondjuk nem, de szerintem ha bele vagy esve akkor adj neki valami apró jelt.
- Milyen jelt? - kérdeztem tanácstalanul.
- Hát, passz. Mondjuk ha legközelebb rád néz mosolyogj rá vissza. Nem tűnt fel, hogy egyfolytában téged bámul? - nézett bal fele.
- Jaj ne!
És odanéztem, tényleg mosolygott és én meg megtettem. Visszamosolyogtam. Ennyit erről, ha ez neki nem elég egyértelmű akkor sajnálom. Ő jön. Egy pillanatig láttam az arcán, hogy elgondolkozik idejöjjön- e, de aztán nem jött. Talán azért, mert a lányok is ott voltak, talán, mert idő kellett neki. Nem tudtam.
A posta múzeumba nem volt semmi izgalmas, gyorsan végig néztem aztán kimentem és leültem egy padra megenni az uzsonnám. Ekkor jött ide Tom.
- Szia! - köszöntött kissé bátortalanul ami meglepett.
- Helló! - lazán akartam köszönni, de elég erőltetettnek hatott.
- Mizu? - próbálta meg ő is elővenni a laza énjét.
- A szokásos és veled?
- Velem sincs semmi.
Egy ideig hallgattunk, már- már kínos volt a csend amikor megszólalt:
- Tulajdonképpen akkor te most, hogy állsz hozzám?
- Barátként... egyelőre... - mosolyogtam sejtelmesen.
- Na, én lépek lassan.
- Te hogy állsz hozzám?
- Ahogy te akarod.
- De ha tőled függne? - feszegettem a húrt.
- Nem tőlem függ, tőled is függ. - mosolygott úgy, hogy egy ideig nem bírtam megszólalni. Már épp mondani akartam volna valamit amikor elment.
Természetesen rögtön elmondtam a lányoknak, szóval szinte egész délután ez volt a téma.
- Ez teljesen egyértelmű, azt akarja, hogy köztetek több legyen barátságnál, de fél a visszautasítástól. - elemezte a helyzetet Sára.
- Kell neki még egy két jel és szerintem bevallja, hogy szerelmes beléd. - mondta Csilla.
- Igen, de mi van ha neki nem elég idő ehez ez a pár nap? - aggodalmaskodtam.
- Akkor beszari és ha nem elég bátor, hogy lépjen akkor nem vesztes semmit.
- Akkor apró jelek és türelem. - mondtam magamnak hangosan.
A mai vacsora virsli volt kiflivel. Szeretem, de ma nem kértem repetát. Alig vártam, hogy felmehessek a szobámba és elmondhassam a sztorit a lánynak aki a nyakláncot adta. "Te jó ég még a nevét se tudom."
A lánynak - akit mint kiderült Kingának hívnak - mindent elmondtam. Az egész történetet, kezdve a focis eséstől egészen a mai beszélgetésig.
- Hű, légy türelemmel, szerintem idő kell neki, adj neki.
- Hát igen csak félek nincs elég.
- Szerintem van. Mutasd meg, hogy nyílt vagy. Azzal gyorsítasz az ügyön. - biztatott.
- Rendben. És köszi. A nyakláncot is meg a beszélgetést meg a tanácsokat is. Nagyon rendes vagy.
- A nyaklánc maradhat nálad a tábor végéig nyugodtan. - mosolygott.
A mai nap meglepett milyen kedves tud lenni ez a lány. Első nap nem hittem volna.

8. nap

Ma már kicsit jobban aludtam, nem filóztam annyit Tomon. -Lesz ahogy lesz. - gondoltam.
Reggel elég sokat sminkeltem, biztos tudat alattim akart tetszeni Tomnak.
A mai reggeli tükörtojás volt. Gyorsan megettem, mert még el akartam menni a büfébe vásárolni.
Miután bevásároltam már rohantam is ki a reggeli tájékoztatóra.
Ma a magas partra mentünk. A panoráma elképesztően gyönyörű volt. Egy kicsit szusszantunk, utána pedig partizánt játszottunk. Én magamhoz képest egész sok ideig bent maradtam.
A játék után megosztottam Sárával és Csillával a büfében vett elemózsiát.
- Figyelj már! Tom egyfolytában téged bámul, de nem mer idejönni. - röhögött Csilla.
- Ne bámuld! Nem akarom, hogy idejöjjön.
- Mért? Szép pár lennétek. - röhögcsélt Sára is.
Mire visszaértünk a szállodába már nagyon fáradt voltam. Ettem egy kis ebédet aztán mi egész délután csak feküdtünk a füvön és pihentünk.
Vacsora után már szinte biztos voltam benne, hogy Tom békén hagy amikor valaki kopogott a szobaajtónkon valaki kopogott.
- Ki vagy? - szólt ki az egyik szobatársunk.
- Tom. - hallottam.
- Melyikőtök pasija? - kérdezte a lány.
- Egyikünké sem vagyis... áh ez bonyolult. - válaszoltam idegesen.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Mit akarsz itt? És egyáltalán honnan tudtad, hogy ez a mi szobánk? - néztem rá értetlenül.
- Örülsz nekem? - vigyorgott Tom.
- Nem! Nagyon nem!
- Nem értem miért nem lehetünk haverok.
- Én meg azt nem értem mért pont az én haverom akarsz lenni amikor annyi lány van itt. - vágtam rá.
- Mert te más vagy mint ők. - válaszolta és őszintének tűnt.
- Mégis miben?
- Mindenben. Nem játszod meg magad és.... és nem tudom csak érzem. - vallotta be.
- Ez most egy szerelmi vallomás? - kérdeztem magamtól hangtalanul.
- És tudom beképzeltnek meg önimádónak tartasz, de adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam nem vagyok az.
- Őőőőő... mennem kell. - dadogtam és behátráltam az ajtón.
- Mi volt? - nézett rám Csilla és Sára.
- Azt hiszem szerelmet vallott nekem. - mondtam még mindig sokkos állapotban. - bár nem tudom, még senki nem vallott nekem eddig soha.
Mindent részletesen elmondtam nekik.
- Ez vallomás volt, és egy fiútól még egész romantikus. Vajon ő írta? - gondolkodott Csilla.
- Nem az a lényeg ki írta, hanem, hogy komolyan gondolta- e.
- Akkor derítsd ki! - tanácsolta Sára.
- Jó, holnap kiderítem.

7. nap

Egy hete tart a tábor, de egyrészről mintha csak tegnap jöttem volna, más részről olyan mintha már ezer éve ismerném Sárát és Csillát.
Ma a micki egeres felsőmet és a háromnegyedes farmeremet vettem.
Szokás szerint ma is az ebédlőben kezdtünk ahol elmondták, hogy a mai esős idő miatt bent leszünk és egész nap szabad foglalkozás lesz. Mi ennek örültünk a lányokkal, mert legalább jól kibeszélhetjük magunkat.
Éppen azt tárgyaltuk ki miért jobb a vízálló szempillaspirál a nem vízállónál amikor Csilla megszólalt:
- Jaj ne! Közelít.
Erre mindannyian felnéztünk és valóban felénk közelített Tom.
- Sziasztok! - köszönt oda azzal az idegesítően csábos mosolyával.
- Nem abban egyeztünk meg, hogy békén hagysz? - kérdeztem kissé idegesen.
- A köszönés tudtommal nem meríti ki a zaklatás fogalmát.
- Akkor köszöntél most már mehetsz. - néztem rá.
- Miért vagy ilyen ellenséges?
- Ez viszont már zaklatás. - vetettem Tomra egy szúrós pillantást.
- Hallod még mindig amiatt a focis ügy miatt vagy ilyen?
- Azért vagyok ilyen mert idegesítesz.
- Ellenséges vagy, szerintem már nem a focis ügy miatt haragszol hanem élvezed, hogy könyörgök.
- Akkor azt tanácsolom ne könyörögj!
- Mikor fogsz megbocsátani? - érdeklődött.
- Ha megbocsátok tényleg békén hagysz?
- Abszolút. - vigyorgott.
- Oké, nb. - mondtam nem túl meggyőzően.
- Ennyi?
- Igen. Mért mit akarsz? Díszmenetet?
- Most már lehetünk haverok?
- Ja, a te álmaidban és az én rémálmaimban. - válaszoltam.
- Ez gonosz volt, kell egy barát aki megért. - paródizált.
- Akkor azt ajánlom húzz vissza a haverjaidhoz.
- Oké, este talizunk. - integetett mint a lányok szoktak.
- Ez beteg! - szólaltam meg mikor elment.
- Beléd zúgott! - mondta szinte egyszerre Sára és Csila.
- Nem, azt nem! - kiáltottam rémülten.
- De, figyelj egész helyes és veled tuti nem lenne bunkó. Jó ember ismerő vagyok.
- Nem az esetem. - mondtam nem valami meggyőzően.
- Átlátok rajtad. Igazából bejön. - mosolygott Sára.
- Csilla? - néztem rá.
- Szerintem szép pár lennétek, süt róla, hogy fülig szerelmes. - mosolygott ő is.
Egész nap ezen járt az eszem és végül arra jutottam, hogy ha vallomást tesz akkor talán, de én nem lépek.

6. nap

Korán felébredtem, nem bírtam aludni. Szinte egész éjjel valami tervet akartam kiötleni, hogy hogyan deríthetném ki Tom hazudik- e. De nem tudtam. Az agyam egyik fele azt súgta, hogy nincs semmi oka Tomnak hazudnia nekem, de a másik viszont azt, hogy minden forrásom szerint Tom elég önfejű, szóval nem hiszem, hogy pont ezt hagyná pont rám.

Lassan a többiek is felébredtek szóval mentünk reggelizni. A mai reggeli kakaós csiga volt amivel önmagában nincs is semmi gond csak miután megettük mindenki nyakik csokis lett és egyszerre az egész tábor a mosdókhoz nyomult. Miután nagy nehezen mi is meg tudtuk mosni a lányokkal a kezünket gyorsan kimenekültünk a kertbe. Ma akadály verseny volt. A szálloda környékén voltak elhelyezve az állomások, mindegyiknek volt egy száma, sorba kellett haladni és a lehető legtöbb pontot kellett elérni. Én Sárával és Csillával álltam össze egy csapatba. Összesen tíz állomás volt. Az elején azt gondoltam könnyű lesz, de a végére nagyon elfáradtam. Nagyon fárasztó feladatok voltak. Az egyiknél például folyamatosan futni kellet oda vissza negyed órán keresztül. Örültem mikor végre mehettünk vissza a kertbe pihenni. 

Természetesen ma is a lányokkal lógtam ebéd után. Ma délelőtt már azt hittem Tom békén hagy. Elkiabáltam. Éppen a büféből jöttem vissza amikor meglátott és odajött.

- Szia! - köszönt rám.

Megpróbáltam tovább menni. 

- Mi bajod van? Tudom megbántottalak a focizásnál, de már bocsánatot kértem és nem is volt akkora ügy. Nem öltem meg senkit csak kicsit rossz passzban voltam. - mentegetőzött.

- Megkértelek rá, hogy ne zaklass. Megkérlek még egyszer, hátha most felfogod a mínusz ezres IQ- al. 

- És még én vagyok a bunkó. - próbált sértődöttnek látszani.

- Igen, te. Örülök, hogy legalább az önbecslésed nem csal. - néztem gonoszul.

- Oké, én csak öt percet kérek, hogy elmagyarázhassam, ha azután se hiszel nekem békén hagylak.

- Tudod mit gondolok?

- Mit? - érdeklődött.

- Hogy ez valami degenerált vicc amit velem játszol és este nevetsz rajta a barátaiddal. 

- Nem, dehogy! Honnan veszed ezt?

- Megérzés.

- Csal a megérzésed, esküszöm! - nézett ártatlanul - Na van öt perced?

- Nincs!

- Négy? - mosolygott.

- Utána békén hagysz.

- Persze! Na, a lényeg, hogy előző este beszéltem anyámékkal. Ő vette át a bizimet és teljesen ki volt bukva, hiába mondtam neki, hogy az már nem számít, mert már felvételiztem ő csak erősködött, hogy gimibe meg fogok bukni szóval beíratott egy matek táborba. Nagyon ingerült voltam emiatt és nagyon sajnálom, hogy úgy beszéltem. 

- Mehetek végre? - néztem ingerülten.

- Persze! Kérlek gondold végig.

Amint visszaértem rögtön elmondtam a lányoknak.

- Mégis mért gondolnád végig? Semmi közöd az életéhez. - értetlenkedett Csilla.

- Beléd zúgott, egyértelmű. - nézett elégedetten Sára.

Ma nem mentünk filmet nézni hanem a lányokkal dumcsiztunk. 

Este még elég sokat gondolkoztam Tomon, de elég hamar elaludtam, mert fáradt voltam a verseny miatt.

5. nap

Na, kezdjük az elején. Ma reggel is minden rendben volt, felkeltem, fésülködtem, sminkeltem, stb.

Aztán lementünk reggelizni. Mi leültünk a szokásos asztalunkhoz és elkezdtünk enni. A harmadik falatnál tarthattam amikor odajött hozzám na ki? Igen Tom.

- Szia! Leülhetek? - kérdezte.

- Nem! - vágtam rá.

- Megértem ha haragszol, de kérlek hallgass meg - mondta miközben odahúzott egy széket.

- Nem vagyok kíváncsi rád, nem érdekel semmilyen idióta magyarázatod. 

- Amikor nekem rúgtad a labdát valóban nem figyeltem, csak ideges voltam, mert összevesztem előző este a szüleimmel. - próbálta megmagyarázni a helyzetet.

- Arról nem én és nem a labda tehet.

- Óriási gyökér voltam. 

- Ez az első igaz mondat ami elhagyja a szádat. - mosolyogtam gonoszan.

- Ezt megérdemeltem. - mosolygott mintha ezzel meghatna.

- Tudod mit érdemelnél meg? Egy óriási pofont! - néztem rá mérgesen.

- Igazad van. Nincs harag? - próbálkozott.

- De, van és ha most nem húzol el akkor csak még nagyobb lesz.

- Oké, szia! - próbált szomorúnak tűnni.

- Vissza ne gyere! - zártam le a beszélgetést.

- Azta! Amiket mondasz, mindenre van válaszod. - mosolygott rám elismerően Sára.

- Van, ha ez a gyökér nem hagy békén kitépem az összes haját és lenyeletem vele. - nevettem gonoszul.

- Cinikusan fenyegetőzöl, ez még jobban tetszik. - nevetett Sára is.

Ma délelőtt sportverseny volt a szálló kertjében. Csapatokba osztottak minket, én két lánnyal és két fiúval kerültem egy csapatba. És melyik volt az egyik fiú? Naná, hogy Tom.
- Ilyen nincs! - morogtam magamban.
- Helló! - intett nekem egy baromi idegesítő mosollyal.
Nem köszöntem neki vissza.
- Na nem már. Egy csapat vagyunk. - próbált meg békíteni még mindig azzal az idegesítő mosollyal.
- Sajnos. - mondtam barátságtalanul - Reméljük lesz foci. - mosolyogtam én is cinikusan.
- Haragszol?
- Mi ez az egész? Valami átverő show? Mert nem dőlök be.
- Mi? Nem! Honnan veszed ezt? Csillától, mi? - gyanakodott.
- Már vártam mikor próbálod meg másra fogni a te viselkedésedet.
- Én nem fogom másra és nem is akarom ami az én hibám, de az köztudott, hogy Csilla mindig túloz.
- Persze! - néztem rá szúrós tekintettel.
- Oké, elismerem a focinál nagyon bunkó voltam, de nem akartam és bánom. Mondd mit tegyek, hogy megbocsáss?
- Szállj le rólam! Nem akarok semmi mást. Táborozni jöttem és nem hagyom, hogy egy ilyen tuskó mint te elrontsa.
- Rendben. - próbálta meg eljátszani, hogy érdekli.
Ebéd közben persze rögtön szóba került az ügy.
- Láttam Tommal voltál egy csapatba. Mi volt? - kérdezte Sára aggódva.
- Semmi, megmondtam neki, hogy szálljon le rólam, mert nem érdekel, hogy mi van vele.
- És erre ő? - érdeklődött Csilla.
- Szerinted? Rád fogta.
- Rám? Mégis mi közöm van nekem ehez? - csodálkozott.
- Ezt én sem értettem. Te juthattál először eszébe.
- Hát, nem semmi, megbánt valakit aztán másra keni. Mit képzel? - szörnyülködött Sára is.
Délután napoztunk a csajokkal és dumáltunk, a téma természetesen Tom volt és a haverjai.
A vacsi után feltankoltunk a filmezésre a büfébe. A mai film a Zsarulesen 2. volt. Ma is sokat nevettem. Éjjel nem nagyon tudtam aludni. Rengeteget forgolódtam, folyton a Tom ügy járt a fejemben. Mi van ha Csilla tényleg túloz és Tom nem is akkora bunkó mint mondja.  Talán tényleg sajnálja a focis vitát. Nem tudom, de ki fogom deríteni.

4. nap

Ma valahogy korán felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy miért viselkedett velem úgy Tom. Nem ártottam neki semmit. Az csak egy labda volt. Persze az életem elmúlt 14 évében megismertem nem egy, nem kettő bunkó pasit, de Tom megdöntött minden rekordot, pedig csak négy napja ismerem.
A reggeli briós volt tejjel. Miután reggeliztünk mindenki kiment a szálló kertjébe.
- Jó Reggelt! Ma a közeli erdőbe megyünk kirándulni. - ismertette a mai nap programját.
Úgy döntöttünk, hogy hármas párban megyünk. Egyszer csak odajött hozzám egy fiú.
- Szia. - köszöntött elég bunkó hangnemben - jó lenne ha ma is fociznánk, nem? Felrughatnád Tomot, aztán meg rákennéd, hogy nem figyelt. Mindenhol ezt csinálod? Mert ettől nem leszel menő csak szánalmas.
- Mondja az aki ideküld valakit, hogy megvédje magát, mert ő nem képes idejönni és a szemembe mondani. - vágtam vissza.
- Megint kezded a veszekedést? Mást nem tudsz?
- Nem én kezdtem, te jöttél ide, és te szóltál be.
- Te tényleg beteg vagy. De, hogy ennyire azt nem gondoltam volna. - röhögött.
- Tudod mit szállj le rólam, mert én tudtommal nem csináltam semmit.
- Nem csak VÉLETLENÜL eltaláltad.
- Igen, és most mehetsz vissza Tomnak ugrálni.
- MI VAN? - háborodott fel a fiú.
- Te vagy az inasa, nem? Most is neki ugrálsz. Ne mondd. hogy nem.
- Azt hittem, hogy Tom túloz, de te tényleg bolond vagy.
- Örülök, hogy rólam beszéltetek, legalább valami értelmes téma is elhagyta a szátokat.
- Pacsit! - tartotta Csilla a kezét. - Ő a másik fiú a suliba akinek nem ajánlatos beszólni.
A délelőtt amúgy békésen telt. Az erdő nagyon szép volt, bár azt hittem megsülök.
Ebéd után szokás szerint a kertben lehettünk és mindenki eléggé elfáradt, mi a lányokkal megbeszéltük, hogy fürdünk egyet a Balcsiban. A többieket vártam a kertben amikor ki jött oda, na ki? Tom.
- Mit akar ez tőlem? - kérdeztem magamtól.
- Szia! - köszönt, de most nem úgy mint tegnap.
- Mit akarsz? - kérdeztem most én elég bunkó hangnemben.
- Megértem, hogy haragszol.... - kezdte.
- Mi a francot magyarázol? - vágtam a szavába.
- Csak azt, hogy tegnap nagyon.... szóval...
- Bunkó voltál. - mondtam ki helyette.
- Igen... így is mondhattuk.
- MI VAN? Így is mondhatjuk? Úgy beszéltél velem mint egy kutyával.
- Tudom és sajnálom, de nem akartam.
- Nem akartál? Ezt akkor kellett volna átgondolnod.
- Nem rád voltam mérges hanem a szü.... - kezdte volna a magyarázkodást.
- Nem érdekel a magánéleted, hagyj békén! - hagytam ott.
Jó volt fürödni, de nekem folyton Tom járt az eszembe, ezt Csilla és látta és kifaggatott. Mikor elmondtam, hogy Tom bocsánatot kért Csilla nagyon meglepődött.
- Hű! Ő soha senkitől nem szokott bocsánatot kérni, sőt ha valakit megbántja akkor még elvárja, hogy a másik fél kérjen bocsánatot. Nem tudom mi ütött belé.
- Én sem, ez annyira nem illik a képbe.
- Nem, de lehet, hogy a haverjaival szervez valami bosszút, szóval ne nagyon dőlj be neki.
Csilla ma este is átjött és ott volt egészen a filmig. A mai film a Zsarulesen volt, nagyon sokat nevettem rajta. Kíváncsi vagyok mit tervez Tom, remélem nem valami nagyon durva dolgot ellenem.

3. nap

Másnap reggel is korán keltem. A virágmintás sortomat és a rózsaszín spagettipántos felsőmet vetem fel. A hajamba tettem két hullámcsatot és sportos, laza sminket vittem fel.
A reggeli kása volt gyümölcsökkel.
Utána a táborvezető elmondta, hogy a hegyekbe megyünk kirándulni.
Egyszerűen gyönyörű volt.  Dimbes - dombos utakon sétáltunk.
Az egyik völgyben megálltunk focizni. Én nem igazán szoktam játszani, de a meccseket általában nézem szóval úgy gondoltam menni fog. Ja ahogy én azt gondoltam. A játék nagyjából úgy nézett ki, hogy a fiuk egymásnak passzolgatták a labdát, a lányok meg csak nézték. Már épp azon gondolkoztam, hogy kiszállok amikor egy labda repült felém. Én meg hát belerúgtam  egy nagyot, igen ám csak eltalált egy fiút aki nem látta, hogy a labda felé tart és elesett. És ki volt az a fiú, na ki? Persze, hogy Tom aki tegnap engem talált el a kidobós alatt, és akibe beleestem. Gyorsan odarohantam.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Persze! - mondta kissé lenézően.
Akartam neki mondani valamit, de végül nem mondtam, mert elég bunkón válaszolt. Már szaladtam vissza amikor utánam szólt: - Máskor olyannak passzold akin látod, hogy akarja.
- Máskor figyelj oda ha beállsz játszani. - kaptam fel a vizet én is.
- Te meg ne állj be, ha nem tudsz csapatban dolgozni, mert a foci csapatjáték. - veszekedett tovább.
- Nem mondod? Nem is tudtam. Attól, hogy lány vagyok még nem feltétlenül hülye. - már mindenki minket nézett.
- De menő itt valaki! - nézett rám gúnyosan.
- De nagyképű itt valaki. - csatlakoztam hozzá.
- Tudod mit? Nem érek rá ilyen idiótákkal foglalkozni!
- Miért tárgyalásod lesz? Fontos ügyfél? - gúnyolódtam.
- Nem, csak egyszerűen nem érdekelnek az ilyen semmirekellők.
- Ne mindenkibe magadat lásd! - vágtam rá.
- Nyugi, nem magamra utaltam, RÁD UTALTAM? DE TÚL SÖTÉT VAGY HOGY ÉRTSED! Nem is tudtam mit vártam.
- Csak nem ideges valaki? - mosolyogtam elégedetten.
- Te tényleg őrült vagy, neked nem itt hanem az elmegyógyintézet táborában kéne lenned.
- Neked meg az agyi sérültek táborában.
- Miért az milyen? Gondolom te minden évben voltál. - nevetett, majd ment a barátaihoz.
- Én nem, valakivel biztos összekeversz akit ott láttál és hasonlít rám. - üvöltöttem utána, aztán én is visszamentem Sárához.
- Azta! Kemény voltál. Nem hittem volna, hogy ilyen erélyes is tudsz lenni.
- Tudok. - mondtam eléggé lehangoltan.
- Mi a baj?
- Semmi csak azt reméltem, hogy ő nem ilyen. Örülnék ha egyszer az életben az ilyen csábító külső mellett valaki rendes lenne. Miért zárja ki a kettő egymást?
- Nem zárja ki - vigasztalt - csak a menő pasik hiszik ezt. Ne is törődj velük.
- De tudod mi a baj? Hogy ettől csak még jobban beleestem. Pedig egyértelmű, hogy biztos nem lenne a barátom és ha valami folytán mégis akkor folyton csak veszekednénk.
- Hidd el egyszer majd eljön az igazi. - biztatott.
- Nagyon remélem.
A kirándulás után visszamentünk ebédelni. Egyszer csak odajött hozzám egy csaj.
- Szia! - köszöntött vidáman - nagyon bátor voltál.
- Én? Mégis mért? - csodálkoztam.
- Egy suliba járok Tommal és nem igazán mernek beszólni neki.
- Én nem szóltam be neki hanem kiálltam az igazamért. És amúgy is ő kezdte.
- Mindegy, akkor is nagyon örülök, hogy végre valaki megmondta neki, hogy nem ő a világ ura. Mindenkit lenéz és elvárja, hogy mindenki felnézzen rá. - mesélte - amúgy Csilla vagyok.
- Maja - nyújtottam a kezem.
- Ülünk egymás mellé ebédnél? - kérdezte.
- Én Sára mellett ükök - mutattam Sárára - de ülhetsz mellénk.
- Rendben. Ti gondolom már régóta ismeritek egymást. - nézett ránk.
- Nem, még az érkezés napján ismerkedtünk össze és egy szobába kértük magunkat. - meséltem.
- Tényleg? Olyanok vagytok akik már ezer éve ismerik egymást. Képzeljétek én három lány mellé kerültem, először jó fejeknek tűntek, de aztán folyton csak a plázákról beszélgettek, egymás ruháit próbálgatták, szelfiztek, facebookoztak, de tényleg mindent kiírtak magukról és sminkeltek.
- Húú, az durva.
- Ja, és én mintha ott se lennék. - panaszolta el.
- Nem is tudom az ilyenek mért jönnek táborba, ezt otthon is megtudnák csinálni, nem? - szállt be a beszélgetésbe Sára.
- De túlélem, nappal nem vagyok velük, este meg alszok.
- Sajnálom, este átjöhetnél hozzánk. - ajánlottam fel.
- Az jó lenne, ha titeket nem zavar.
- Dehogy! - invitálta Sára is.
- Nagyon kedvesek vagytok, kár hogy nem az első nap ismertelek meg titeket, jó lenne egy szobába aludni. - mondta.
- Sebaj, így is jó lesz! - vigasztaltam.
Az ebéd zöldség leves és túró gombóc volt. A levesből nem sokat ettem, mert a répa és a zeller nem a legjobb barátom, de a gombóc finom volt. Ebéd közben sok dolgot megtudtunk Csilláról. 14 éves, Pesten lakik, egyke, van egy hörcsöge és egy tacskója. Ha nagy lesz lakberendező akar lenni és ki akar menni külföldre.
Ebéd után ma is szabad foglalkozás volt. Mi hárman beszélgettünk. Aztán a pasikra terelődött a téma.
- Na és neked tetszik a táborból valaki? - kérdezte Csilla.
- Háát magam sem tudom. - válaszoltam.
- Ki vele! Nyugi nem áruljuk el. - noszogatott.
- Ez elég bonyolult.
- Jártál valakivel, szakítottatok, de még mindig tetszik? - próbálta meg kitalálni.
- MI? Nem! Jó az a fiú az akivel ma összevesztem, de nem is tudom olyan bunkó volt, de még mindig tetszik.
- Aham. Hát a suliba járó lányok legalább 95%- a bele van esve, de téged biztos megjegyzett. - nevetett.
- Elhiszem, a suliba is ilyen?
- Elég nagy tuskó, de ha akar tud jó fej lenni. Akikkel jóba van azokkal rendes és kiáll mellettük. - mesélte.
- És veled milyen? - érdeklődtem.
- Én nem vagyok vele jóban, nem vagyunk ellenségek, de nem hiszem, hogy mi valaha barátok lehetnénk.
- Miért?
- Mert ha valami nem tetszik neki rögtön átvált bunkóba. És köztetek pontosan mitől robbant ki a vita?
- Fociztunk, neki passzoltam a labdát, de ő nem figyelt és elesett. Megkérdeztem jól van- e, erre nem valami kedves hangnemben válaszolt. Én is fel tudom kapni a vizet szóval kirobbant a vita, megmondtam, hogy én csak érdeklődtem, hogy van, erre ő, hogy figyeljek oda hova passzolom. És innen mondtunk egymásnak elég bunkó dolgokat.
- Tesin is ilyen, rögtön ráordít arra aki nem úgy játszik ahogy ő akarja.
- De már nem fogtok egy suliba járni, nem?
- Már nem, de nyolc év bőven elég volt.
- Öööhm, van barátnője? - tettem fel a kérdést amire már oly rég óta megakartam tudni a választ.
- Nem, évezi, hogy a csajok ugrálnak körülötte és arról álmodnak, hogy megkaphatják.
- A nyolc év alatt nem volt egy barátnője sem? - csodálkoztam.
- Nem. Gondolom gimibe is ezt fogja csinálni.
- Lehet, hogy csak az igazit várja.
- Ő? Hidd el ismerem, ő nem olyan. Ezt élvezi.
A vacsora után Csilla átjött hozzánk és ott is maradt a filmnézésig. Film után felhívtam Anyáékat és hamar elaludtam.

2. nap

Másnap reggel ugyanolyan korán keltem mint előző nap. Miután elkészültem már menni is kellett reggelizni. A reggeli csokigolyó volt tejjel. Ma is vettem a büfében uzsonnát.
Mikor mindenki kiment a szálló kertjébe a táborvezető elmondta, hogy ma elmegyünk a Balatonföldvári standra fogunk menni és egész délelőtt ott leszünk és ott is ebédelünk. Ezután adtak időt, hogy összepakoljunk a strandoláshoz. Gyorsan elővettem a strandtáskám bele tettem a bikinim, a papucsom, a törölközőm, a napszemüvegemet, a naptejet és egy törölközőt.
Sára volt a párom ma is. Ma is nagyon sokat beszélgettünk.
A strandon Sárával kerestünk egy öltözőt és gyorsan átöltöztünk. Az ő fürdőruhája egy egybe részes kék úszódressz volt. Nagyon jól állt neki.
Egész délelőtt a vízben voltunk. Kaptunk a táborvezetőktől vízipisztolyokat és azzal lőttük egymást. Nagyon vicces volt.
Aztán... aztán... aztán... vízben játszottunk kidobóst és akit eltalálnak az kiesett, én egyszer csak éreztem, hogy eltalált egy labda és elestem a vízbe. Egy fiú gyorsan odajött hozzám és felsegített.
- Bocsi, én találtalak el. Jól vagy? - kérdezte.
- Ige... igen persze. - dadogtam.
- Akkor jó. Na, mindenki a helyére! Folytatjuk! - kiáltotta a fiú.
Én gyorsan kiálltam és odamentem Sárához aki már régebben kiesett.
- Te ismered azt a barna hajú fiút aki mindenkit kiüt? - kérdeztem Sárától.
- Aham. Ő tavaly is volt. Tomi a neve, de mindenki csak Tomnak hívja. Azt mondják kicsit beképzelt, én nem ismerem, csak akikkel tavaly egy szobába kerültem folyton róluk beszéltek. Teljesen beleestek. Miért?
- Csak kérdeztem, mert kiejtett. - vágtam rá.
- Belezúgtál? - kérdezte gyanakvóan.
- Áááá! - mondtam nem túl meggyőzően.
- Szóval igen. - látott át rajtam.
- Na jó, kicsit. - vallottam be. - mindd mi akarsz lenni ha nagy leszel?
- Még nem tudom, miért?
- Csak, mert elmehetnél hazugságvizsgálónak. - nevettem.
Ezen ő is jót nevetett.
A strandolás után fáradtan mentünk vissza ebédelni. Az ebéd gyümölcsleves és húsos tészta volt. Délután szabad foglakozás volt. Lehetett gyöngyöt fűzni, rajzolni, beszélgetni és piheni. Mi Sárával leültünk egy padra és zenét hallgattunk. Este vacsora, utána mindenki felment a szobába készülődni. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsim és megmostam a fogam. Utána hívtam Anyáékat.
- Halló! - szólt bele a telefonba Apa.
- Szia!
- Szia Aranyom! Hogy vagy? - kérdezte.
- Nagyon jól, és ti?
- Mi is Kincsem. - hallottam Anya hangját.
- Képzeljétek ma egész délelőtt strandoltunk. - mondtam.
- Az nagyon jó, és délután?
- Délután szabad foglalkozás volt. Én zenét hallgattam Sárával. Na, jól van most mennem kell, filmet nézünk a táborral. - mondtam, mert láttam, hogy Sára int, hogy mennünk kell.
- Rendben Kicsim. Szeretlek és érezd jól magad.
- Meglesz. - mosolyogtam - én is szeretlek titeket. Sziasztok!
- Szia! Jó filmnézést! - köszönt el Anya.
- Rendben, szia!
A mai film a Charlie és a csokigyár volt. Már láttam háromszor, de nem baj, a semminél ez is jobb.
Este csak úgy beestem az ágyba és már aludtam is.

1. nap

Maja úgy aludt mint a bunda. Reggel Sára keltette fel.
- Jó reggelt! - mondta álmosan Maja. - Hány óra van?
- Háromnegyed hét.
- Uff!
Maja sietősen felöltözött. A farmershortját és a lila Nile pólóját vette. A haját hátul lófarokba fogta össze. Sminknek pedig csak egy leheletnyi alapozót és szempillaspirál vitt fel.
A reggeli az étkezőben volt. Zsömle volt és lehetett rá tenni minden félét, innivalónak pedig tejeskávét és teát kaptak. Utána Maja elment a büfébe, hogy vegyen valami tízórait. A sor elég hosszú volt, mindenki fel akart tankolni az első hivatalos napra. Maja vett egy szalámis szendvicset, egy szelet csokit és egy kólát, majd elindult a többiekhez.
Mikor mindenki odaért a táborvezető újra kért egy kis figyelmet: - Rendben gyerekek, ma meglátogatjuk a kikötőt, kérek mindenkit, hogy válasszon egy párt és ővele jöjjön, mert így észre vesszük ha valaki nincs meg. Köszönöm!
Ezek után elindultunk. Sárával ( természetesen ő volt a párom ) egész úton beszélgettünk. Megtudtam róla, hogy nagyon jó tanuló és az egyik erős pesti iskolába fog járni, van két tesója egy húga és egy bátyja. Ezen kívül nem jár más táborokba csak a gólyatáborba fog.
- Most mesélj magadról te! - kért Sára.
- Rendben. Én nem vagyok olyan jó tanuló, de azért idén eléggé belehúztam. Én nem erős iskolába fogok járni, hanem egy egyszerű gimibe. Nincs tesóm és én is megyek gólyatáborba. És mesélj még, kedvenc étel, ital, könyv, stb.
- Kedvenc ételem a milánói makaróni, kedvenc italom a Cappy, kedvenc könyvem, háát szeretek olvasni, talán az Agatha Christie könyvek a kedvenceim. Kedvenc filmem a Aludj csak én majd álmodom. És neked?
- Kedvenc étel pizza, kedvenc ital kóla. Kedvenc könyvem a Csillagainkban a hiba és az a kedvenc filmem is.
- Még nem is hallottam róla. - csodálkozott Sára.
- Nem rég ment a mozikban.
- Tényleg milyen rég voltam moziba meg könyvesboltba.
- Majd velem eljössz én sokat járok mindkét helyre. - nevettem.
Aztán megérkeztünk a kikötőbe. Nagyon szép volt rengeteg hajó volt és a Balaton, elképesztő volt. Egész délelőtt sétálgattunk aztán visszamentünk a szállóba ebédelni. Az ebéd krumpli főzelék és fasírt volt. Én annyira nem szeretem, de megettem, mert éhes voltam. Ebéd után mindenki kapott egy Sport szeletet. Aztán kimentünk a szálló kertjébe és ott játszhattunk. Mi Sárával gyorsan lefoglaltunk két hintát és szinte az egész szabadidő alatt hintáztunk beszélgettünk és nevettünk.
Szabad foglalkozás után mentünk a Balatonba fürödni. Gyorsan átvettem a szobánkba a bikinimet felkaptam a törölközőm és mentem. A Balatonnak pont jó volt a hőmérséklete. Rengeteget pancsoltunk egymást fröcsköltük, lökdöstük, persze csak poénból. A vízi háború után visszamentünk a szállóba, hogy átöltözzünk és hatra kellett visszamenni vacsorázni. Felfedeztem magamon három szúnyogcsípést aminek nem örültem, de szép barnás lett a bőröm a napom aminek viszont örültem. Még vacsora előtt felhívtam anyáékat, a szokásos minden rendben, nem, nem égtem le, nagyon jó a tábor, van barátnőm, ma a kikötőben voltunk. Ez kábé egy 10 percig tartott utána bekapcsoltam a tabletem és lecsekkoltam a szokásos facebook, gmail, twitter háromszöget.
A vacsora tejberizs volt. Nyami :) Ma ugyanúgy volt film este fél kilenckor. A filmezés elött lezuhanyoztam és megmostam a hajam. Nem kellett szárítani magától megszáradt.
A mai film a Vejedre ütök volt. Szokásos idétlen amcsi film, de azért elment.
Este aránylag hamar elaludtam.

A 0. nap

Na, szóval miután tegnap este megvacsoráztam úgy döntöttem megmosom a hajam meg csinálok magamnak egy arcpakolást. Már elmúlt 21: 00 óra mire kész lettem, utána mindent átnéztem, hogy tényleg minden meg van- e. Aztán még megnéztem az e- maileimet, válaszoltam rájuk. Mivel tudtam, hogy nem fogok tudni még aludni megnéztem még valami idétlen filmet aztán nagy nehezen éjfél körül elaludtam.
Másnap reggel már 6- kor csengett az ébresztőm. Felöltöztem aztán lementem reggelizni.
- Jó reggelt. - köszöntem.
A szüleim már a konyhában voltak.
- Szia Drágám! - köszöntött apa - hogy aludtál?
- Jól, köszi. És ti?
- Mi is - válaszolta Apa Anya helyett is, mert Anya valami serpenyős étellel volt elfoglalva.
Miután reggeliztem felmentem a szobámba és még egyszer megnéztem, hogy minden meg van- e. Miután mindent rendbe találtam. Lecipeltem a csomagjaim.
- Indulhatunk kicsim? - kérdezte Anya.
- Persze. - válaszoltam.
- Rendben, mindened megvan? - érdeklődött Apa.
- Igen.
Nem tudom mennyi idő volt az út, de nekem nagyon hosszúnak tűnt. Igazából ha kinéztem az ablakon nem láttam mást csak fákat, házakat, eget meg autókat. Mikor végre - valahára odaértünk kezdődött a búcsúzkodás.
- Rendben, nagyon vigyázz kicsim és hívj minden este, legyél mindig elérhető! - mondta Anya.
- Értettem, kapitány úr. - viccelődtem.
Anya ezután átölelt olyan hosszan és szorosan, hogy azt hittem nem élem túl.
- Nyugi Anya, nem maradok itt örökre, ez ha jól látom nem New York. - biztosítottam.
Ezután Apa is átölelt, tőle is kaptam még pár jó tanácsot, aztán végre mehettem.
Ahogy végignéztem a kis tisztáson ahol a gyülekezés volt olyan 100 gyereket láttam, voltak lányok és fiuk is. A tisztás közepén volt egy nagy tábla amire rá volt írva, hogy Napfény tábor. Ez volt a tábor neve.
Elindultam a cuccaimmal a többiek fele odamentem egy felnőtt fele akin egy póló volt ráírva, hogy Napfény tábor.
- Jó napot! - köszöntem neki.
- Szia! - köszöntött kedvesen.
Aztán odamentem egy nagyjából velem egykorú lányhoz aki egyedül volt.
- Szia. - üdvözöltem.
- Szia! - köszönt és látszott rajta, hogy örül, hogy valaki barátkozik vele.
- Hogy hívnak? - kérdeztem.
- Sárának, és téged?
- Majának. - feleltem.
- Honnan jöttél?
- Pestről, és te?
- Képzeld én is. - mosolygott Sára.
- Az jó, hány éves vagy?
- 14, és te?
- Én is. - mosolyogtam.
Elég sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy ő már tavaly is volt is nagyon tetszett neki. A táborról megtudtam, hogy beosztanak minket 5 fős szobákba, de beleszólhatunk, hogy hova szeretnénk kerülni. Minden nap megyünk valahova délelőtt, délután pedig szabad foglalkozás van, lehet fürödni, kézműveskedni, beszélgetni, meg ilyenek. Minden este megnézünk egy filmet közösen a szálló TV szobájában.
Miután mindenki odaért a tisztásra már elmúlt 14:00 óra. Ezután egy kicsit sétálni kellett, hogy a szállóhoz érjünk, mikor odaértünk egyszer csak megszólalt egy mély hangú izmos férfi.
- Sziasztok gyerekek! Én vagyok a táborvezető, nyugodtan szólítsatok Lászlónak. Ebben a két hétben én fogok rátok vigyázni, most mindenkit beosztunk egy öt fős szobába. Rendben, menjünk be!
A szálló elég kicsi volt, de nagyon barátságos. Ezután valóban mindenkit beosztottak egy szobába, mi kértük Sárával, hogy ha lehet szeretnénk egy szobába kerülni, miután megtudták, hogy ki hova akar kerülni a táborvezetők megbeszélték, hogyan osztják be, majd felolvasták a neveket. Én Sárán kívül még két 13 éves lánnyal kerültem egy szobába akik látszólag már régi barátok voltak. Ezek után bemehetünk a szobáinkba és kipakolhattunk. Bevallom kicsit nagyobb szobára számítottam, de nem baj. Volt 2 emeletes ágy mellette egy- egy kétszárnyas szekrénnyel, egy kis asztal meg két szék, ennyi. Megbeszéltük Sárával, hogy én megyek alulra, ő pedig felülre, aztán kipakoltunk és mentünk vacsorázni az étkezőbe, lefele menet boldogan figyeltünk fel egy kis büfére. A vacsora rántott hús és petrezselymes krumpli volt. Vacsora után mindenki egy szelet csokit és egy almát.
- Rendben, most mindenki felmehet a szobájába zuhanyozzatok le, beszéljetek a szüleitekkel, aztán fél kilencre legyetek a Tv szobába. - mondta az egyik felügyelő.
Megbeszéltül a lányokkal, hogy én megyek másodiknak fürödni. Miután Sára lefürdött én mentem, a fürdő is elég kicsi volt, nem volt benne csak egy zuhanyzókád, egy mosdó és egy WC. Én is hamar végeztem, aztán felhívtam Anyáékat.
- Sziasztok!
- Szia, milyen volt az első nap?
- Nagyon jó, máris van egy barátnőm és ma este filmet nézünk a táborral.
- Az nagyon klassz. - mosolygott Anya.
- Jól van Anya, most mennem kell majd hívlak.
- Jól van, vigyázz magadra! Szeretlek kicsim, szia!
- Én is szeretlek titeket, sziasztok!
Miután mind a két lány lezuhanyozott mentünk a Tv szobába. A film a Mamma Mia! volt, amit a fiuk végig röhögtek, a legtöbb lány pedig már látta, de senki sem bánta, mert volt egy csomó ingyen popcorn.
A film tíz után ért véget, és azt mondta az egyik felnőtt, hogy menjünk aludni, mert honlap 7- kor kell kelni. Felmentünk a szobába és még beszélgettünk egy kicsit a lányokkal. Megtudtam, hogy a lányokat Szilvinek és Esztinek hívják. Ők Sopronból jöttek és nem bírnak otthon ülni. Sára hamar elaludt, nem sokkal utána én is.

Bemutatkozás

Sziasztok Maya vagyok! 14 éves. Jelenleg Pesten élek, de ha felnőttem ki akarok menni Amerikába élni. Na, de térjünk rá a történetemre. Idén ősszel gimnazista leszek egy nem túl erős suliban. Mivel azon kívül, hogy elmegyek a családdal egy hétre az Olasz tengerpartra gyakorlatilag egész nyáron itthon ülök. Egyik nap épp a Facebook profilomat nézegettem, amikor megláttam egy hirdetést ami így szólt: 2 hetes balatoni tábor, teljes ellátás, és rengeteg program. Komolyan mondom egy jel volt, hogy mozduljak ki otthonról. Este a vacsoránál meg is említettem anyáéknak, hogy mit szólnának ha két hétig nem zavarnám őket a folyamatos téblábolásommal, anyáék kérdeztek még pár dolgot meg megnézték a tábor honlapját, majd végül beleegyeztek. Szóval holnap utazok Balatonföldvárra.
Ma egész nap pakoltam. Bepakoltam egy bőröndbe és két sporttáskába plusz egy nagy hátizsákba, de aztán rájöttem, hogy ez túl sok cucc így végül pár dolgot inkább kipakoltam például: hajvasaló, 22 színű szemhéjpúder, sarokreszelő. Végül addig pakoltam amíg sikerült egy húzós kofferbe, egy sporttáskába és egy kis oldaltáskába. Most este 6 van mindennel kész vagyok és tökre izgatott vagyok, annyira kíváncsi vagyok milyen lesznek ott a lányok és persze a fiúk. Elraktam rengeteg ujjatlan felsőt, egy csomó pólót, két shortot, egy legingset, egy hosszú farmert és egy fekete cipzáras felsőt. Úgy gondoltam nem kell sok sminkcucc csak egy korrektort, egy szempillaspirált és egy szájfényt raktam el. Anya sajnos nem engedte, hogy elvigyem a laptopom, de a telóm és a tabletemet elvihetem.
- Maya, vacsora! - kiáltott fel Anya.
Most mennem kell, majd mesélem tovább az én kis sztorimat.