10. nap

Tegnap este elhatároztam, hogy lazán veszem a dolgot. Küldök apró jeleket, aztán meglátom mit lép. Azt is elhatároztam, hogy önmagamat adom. Szerintem az egyik legnagyobb hiba, hogy ha egy lány megtudja, hogy valaki szerelmes belé akkor többet görcsöl azon, hogy hogy néz ki, pedig amikor a fiú belé esett akkor nem görcsölt és ha úgy tetszett neki a lány ahogy van akkor nem kell megváltoznia. Szóval maradok olyan amilyen vagyok, nem sminkelek többet mint eddig és a hajamat is úgy hordom, minden marad úgy ahogy eddig volt.
Reggel kicsit elaludtunk, szóval kivételesen Kinga ébresztett fel minket. Szupergyorsan felöltöztem és egy nagyon gyors sminket akartam, amit eléggé elkapkodtam szóval a végeredmény elég érdekes lett. Na mindegy.
A mai reggeli szendvics volt, mindenki kiválaszthatta mit kér rá. Én egy szalámisat és egy párizsisat ettem.
Kiderült, hogy ma hajókirándulásra megyünk. Nagyon örültem, mert elég rég ültem hajón és szeretek.
Elsétáltunk a kikötőig és egy olyan tíz percet várakoztunk.
Én természetesen Csilla és Sára mellé ültem, nem sok időt töltött a hajó az állomáson már indultunk is az életem legfeledhetetlenebb hajókirándulására...
- Ma még nem is láttam Tomot. Olyan érzésem van mintha készülne valamire. - kereste szemével a fiút Csilla.
- Mégis mire készülne?
- Hát talán kimondaná szemtől szemben, egyértelműen, hogy szerelmes beléd.
- Te ismered.
- Ha így haladnak a dolgok te sokkal jobban fogod. - mosolygott.
Éppen azt tárgyaltuk ki, hogy a Ian Somerhalder mennyire helyes és nem is néz ki annyinak amennyi amikor megjelent Tom. Már fel voltam készülve, de váratlanul ért.
- Beszélhetnénk? Négyszemközt? - kérdezte.
- Őőő... igen, persze.
Végig vezetett egy keskeny folyosón aminek a végén egy ajtó állt és kivezetett rajta. Ahogy kiértem megcsapta az arcomat a friss nyári szellő. Kint voltunk, a hajó oldalán  csak egy fehér korlát választott el a Balatontól.
- Meg kéne beszélnünk szóval.... khm.... igen.... azt akarom mondani, hogy... - hebegett.
Értetlenül néztem. És akkor eljött a pillanat rám nézett a szemembe aztán.... közelebb hajolt és...... megcsókolt. Nem volt hosszú csók, inkább az elhúzott szájpuszira emlkékeztetett, de akkor is. A szájának asszem orbit rágó szaga volt, de nem vagyok benne biztos.
Egy ideig csak néztük egymást szótlanul, azt hiszem a reakciómat várta, de eléggé lemerevedtem. Életem első csókja volt, lehet, hogy lúzeresen hangzik, de ez volt az első. És igen, valahogy így képzeltem el az elsőt. Nagyon romantikus volt, a hajunkat borzolta a szél, és a Balaton illata, egy hajón. Leírni nem lehet mit éreztem.
- Nem tudtam elmondani, csak így. - nézett rám szerelmesen. - akkor majd ütközünk...
- Várj! - szóltam utána. - csodálatos volt és örülök, hogy így mondtad el. - mosolyogtam.
Erre elmosolyodott.
Miután visszaértem természetesen azonnal elmondtam a lányoknak akik majd el ájultak.
- Ez nagyon romantikus volt, főleg tőle. Nem hittem volna, hogy ilyen oldala is van. - csodálkozott Csilla.
- Elképesztő. - merengett Sára is.
- Én magam se hittem először, nagyon váratlanul ért.
- És ha te azt mondtad neki, hogy örültél, hogy megcsókolt az azt jelenti, hogy.... jártok.... asszem, ha csak valamelyikőtök nem lép vissza, de nem hiszem. - elmélkedett Sára.
A nap hátralevő részében tovább tárgyaltuk a csók ügyet, elmondtam Kingának is aki szintén nagyon csodálkozott.
- Azt nem értem most meg mért nem jön ide. - mondtam Kingának.
- Idő kell neki, ez már így is óriási haladás.
Ma nem mentem filmnézésre hanem inkább interneteztem. Este felhívtam anyáékat és hajat mostam.