9. nap

Egész éjjel azon töprengtem, hogy Tom vajon tényleg szerelmes- e belém vagy csak egy vicc és ha nem vicc akkor mennyire komoly. Aztán belegondoltam, hogy ha tényleg szerelmes belém akkor talán bele is megyek egy kapcsolatba.
Reggel elég sok ideig álltam a kis szekrényrészem előtt, valami laza, de mégis dizájnos ruhát akartam ami nekem is tetszik és feltehetőleg Tomnak is.Végül a fekete koptatott sortom és a szürke, fehér feliratos ujjatlan felsőm mellett tettem le a voksom. A hajamat lófarokba kötöttem és feldobtam magamra egy gyors sminket. Már épp indulni akartam Sárával reggelizni amikor az egyik szobatársam utánam szólt.
- Ha be akarsz pasizni vedd fel ezt. - nyújtott felém egy nyakláncot amin egy ezüst szív medál volt.
- Nem köszi. - mosolyogtam.
- Na, nincs elátkozva, - nevetett - rajtam is rajtam volt amikor a barátom megcsókolt, azóta ez a kabalám.
- Köszi. - vettem el vonakodva.
- És hajrá. Este mesélj.
- Egész normális csaj. - szólalt meg Sára mikor kiértünk az ajtón.
- Ja, csak azt hiszi egy nyakláncnak lehet varázsereje. - nevettem.
- Nem hiszi, csak ezzel akarta kifejezni, hogy szorít neked.
- Lehet, te vagy a nagy emberismerő. - mosolyogtam.
Miután megreggeliztünk szokás szerint kimentünk a kertbe.
- Jó reggelt gyerekek! - köszöntött minket a táborvezető - Ma a Posta Múzeumba megyünk, mindenkinek jó szórakozást!
- És mi a terved? - kérdezte tőlem Csilla miután elindultunk.
- Nincs tervem, ha majd konkrétan a szemembe mondja, hogy szerelmes belém akkor esetleg én is lépek, de nem fogok kezdeményezni.
Csilla felröhögött.
- Ennél nagyobb kezdeményezést ne várj egy fiútól. Főleg tőle ne.
- De még se mehetek oda hozzá, hogy én is beléd vagyok zúgva.
- Ezek szerint bele vagy? - mosolygott Sára.
- Nem, nem tudom igazán. Talán egy kicsit, na jó igen, de ki nincs?
- Én mondjuk nem, de szerintem ha bele vagy esve akkor adj neki valami apró jelt.
- Milyen jelt? - kérdeztem tanácstalanul.
- Hát, passz. Mondjuk ha legközelebb rád néz mosolyogj rá vissza. Nem tűnt fel, hogy egyfolytában téged bámul? - nézett bal fele.
- Jaj ne!
És odanéztem, tényleg mosolygott és én meg megtettem. Visszamosolyogtam. Ennyit erről, ha ez neki nem elég egyértelmű akkor sajnálom. Ő jön. Egy pillanatig láttam az arcán, hogy elgondolkozik idejöjjön- e, de aztán nem jött. Talán azért, mert a lányok is ott voltak, talán, mert idő kellett neki. Nem tudtam.
A posta múzeumba nem volt semmi izgalmas, gyorsan végig néztem aztán kimentem és leültem egy padra megenni az uzsonnám. Ekkor jött ide Tom.
- Szia! - köszöntött kissé bátortalanul ami meglepett.
- Helló! - lazán akartam köszönni, de elég erőltetettnek hatott.
- Mizu? - próbálta meg ő is elővenni a laza énjét.
- A szokásos és veled?
- Velem sincs semmi.
Egy ideig hallgattunk, már- már kínos volt a csend amikor megszólalt:
- Tulajdonképpen akkor te most, hogy állsz hozzám?
- Barátként... egyelőre... - mosolyogtam sejtelmesen.
- Na, én lépek lassan.
- Te hogy állsz hozzám?
- Ahogy te akarod.
- De ha tőled függne? - feszegettem a húrt.
- Nem tőlem függ, tőled is függ. - mosolygott úgy, hogy egy ideig nem bírtam megszólalni. Már épp mondani akartam volna valamit amikor elment.
Természetesen rögtön elmondtam a lányoknak, szóval szinte egész délután ez volt a téma.
- Ez teljesen egyértelmű, azt akarja, hogy köztetek több legyen barátságnál, de fél a visszautasítástól. - elemezte a helyzetet Sára.
- Kell neki még egy két jel és szerintem bevallja, hogy szerelmes beléd. - mondta Csilla.
- Igen, de mi van ha neki nem elég idő ehez ez a pár nap? - aggodalmaskodtam.
- Akkor beszari és ha nem elég bátor, hogy lépjen akkor nem vesztes semmit.
- Akkor apró jelek és türelem. - mondtam magamnak hangosan.
A mai vacsora virsli volt kiflivel. Szeretem, de ma nem kértem repetát. Alig vártam, hogy felmehessek a szobámba és elmondhassam a sztorit a lánynak aki a nyakláncot adta. "Te jó ég még a nevét se tudom."
A lánynak - akit mint kiderült Kingának hívnak - mindent elmondtam. Az egész történetet, kezdve a focis eséstől egészen a mai beszélgetésig.
- Hű, légy türelemmel, szerintem idő kell neki, adj neki.
- Hát igen csak félek nincs elég.
- Szerintem van. Mutasd meg, hogy nyílt vagy. Azzal gyorsítasz az ügyön. - biztatott.
- Rendben. És köszi. A nyakláncot is meg a beszélgetést meg a tanácsokat is. Nagyon rendes vagy.
- A nyaklánc maradhat nálad a tábor végéig nyugodtan. - mosolygott.
A mai nap meglepett milyen kedves tud lenni ez a lány. Első nap nem hittem volna.