8. nap

Ma már kicsit jobban aludtam, nem filóztam annyit Tomon. -Lesz ahogy lesz. - gondoltam.
Reggel elég sokat sminkeltem, biztos tudat alattim akart tetszeni Tomnak.
A mai reggeli tükörtojás volt. Gyorsan megettem, mert még el akartam menni a büfébe vásárolni.
Miután bevásároltam már rohantam is ki a reggeli tájékoztatóra.
Ma a magas partra mentünk. A panoráma elképesztően gyönyörű volt. Egy kicsit szusszantunk, utána pedig partizánt játszottunk. Én magamhoz képest egész sok ideig bent maradtam.
A játék után megosztottam Sárával és Csillával a büfében vett elemózsiát.
- Figyelj már! Tom egyfolytában téged bámul, de nem mer idejönni. - röhögött Csilla.
- Ne bámuld! Nem akarom, hogy idejöjjön.
- Mért? Szép pár lennétek. - röhögcsélt Sára is.
Mire visszaértünk a szállodába már nagyon fáradt voltam. Ettem egy kis ebédet aztán mi egész délután csak feküdtünk a füvön és pihentünk.
Vacsora után már szinte biztos voltam benne, hogy Tom békén hagy amikor valaki kopogott a szobaajtónkon valaki kopogott.
- Ki vagy? - szólt ki az egyik szobatársunk.
- Tom. - hallottam.
- Melyikőtök pasija? - kérdezte a lány.
- Egyikünké sem vagyis... áh ez bonyolult. - válaszoltam idegesen.
Kinyitottam az ajtót és kimentem.
- Mit akarsz itt? És egyáltalán honnan tudtad, hogy ez a mi szobánk? - néztem rá értetlenül.
- Örülsz nekem? - vigyorgott Tom.
- Nem! Nagyon nem!
- Nem értem miért nem lehetünk haverok.
- Én meg azt nem értem mért pont az én haverom akarsz lenni amikor annyi lány van itt. - vágtam rá.
- Mert te más vagy mint ők. - válaszolta és őszintének tűnt.
- Mégis miben?
- Mindenben. Nem játszod meg magad és.... és nem tudom csak érzem. - vallotta be.
- Ez most egy szerelmi vallomás? - kérdeztem magamtól hangtalanul.
- És tudom beképzeltnek meg önimádónak tartasz, de adj egy esélyt, hogy bebizonyíthassam nem vagyok az.
- Őőőőő... mennem kell. - dadogtam és behátráltam az ajtón.
- Mi volt? - nézett rám Csilla és Sára.
- Azt hiszem szerelmet vallott nekem. - mondtam még mindig sokkos állapotban. - bár nem tudom, még senki nem vallott nekem eddig soha.
Mindent részletesen elmondtam nekik.
- Ez vallomás volt, és egy fiútól még egész romantikus. Vajon ő írta? - gondolkodott Csilla.
- Nem az a lényeg ki írta, hanem, hogy komolyan gondolta- e.
- Akkor derítsd ki! - tanácsolta Sára.
- Jó, holnap kiderítem.