7. nap

Egy hete tart a tábor, de egyrészről mintha csak tegnap jöttem volna, más részről olyan mintha már ezer éve ismerném Sárát és Csillát.
Ma a micki egeres felsőmet és a háromnegyedes farmeremet vettem.
Szokás szerint ma is az ebédlőben kezdtünk ahol elmondták, hogy a mai esős idő miatt bent leszünk és egész nap szabad foglalkozás lesz. Mi ennek örültünk a lányokkal, mert legalább jól kibeszélhetjük magunkat.
Éppen azt tárgyaltuk ki miért jobb a vízálló szempillaspirál a nem vízállónál amikor Csilla megszólalt:
- Jaj ne! Közelít.
Erre mindannyian felnéztünk és valóban felénk közelített Tom.
- Sziasztok! - köszönt oda azzal az idegesítően csábos mosolyával.
- Nem abban egyeztünk meg, hogy békén hagysz? - kérdeztem kissé idegesen.
- A köszönés tudtommal nem meríti ki a zaklatás fogalmát.
- Akkor köszöntél most már mehetsz. - néztem rá.
- Miért vagy ilyen ellenséges?
- Ez viszont már zaklatás. - vetettem Tomra egy szúrós pillantást.
- Hallod még mindig amiatt a focis ügy miatt vagy ilyen?
- Azért vagyok ilyen mert idegesítesz.
- Ellenséges vagy, szerintem már nem a focis ügy miatt haragszol hanem élvezed, hogy könyörgök.
- Akkor azt tanácsolom ne könyörögj!
- Mikor fogsz megbocsátani? - érdeklődött.
- Ha megbocsátok tényleg békén hagysz?
- Abszolút. - vigyorgott.
- Oké, nb. - mondtam nem túl meggyőzően.
- Ennyi?
- Igen. Mért mit akarsz? Díszmenetet?
- Most már lehetünk haverok?
- Ja, a te álmaidban és az én rémálmaimban. - válaszoltam.
- Ez gonosz volt, kell egy barát aki megért. - paródizált.
- Akkor azt ajánlom húzz vissza a haverjaidhoz.
- Oké, este talizunk. - integetett mint a lányok szoktak.
- Ez beteg! - szólaltam meg mikor elment.
- Beléd zúgott! - mondta szinte egyszerre Sára és Csila.
- Nem, azt nem! - kiáltottam rémülten.
- De, figyelj egész helyes és veled tuti nem lenne bunkó. Jó ember ismerő vagyok.
- Nem az esetem. - mondtam nem valami meggyőzően.
- Átlátok rajtad. Igazából bejön. - mosolygott Sára.
- Csilla? - néztem rá.
- Szerintem szép pár lennétek, süt róla, hogy fülig szerelmes. - mosolygott ő is.
Egész nap ezen járt az eszem és végül arra jutottam, hogy ha vallomást tesz akkor talán, de én nem lépek.