3. nap

Másnap reggel is korán keltem. A virágmintás sortomat és a rózsaszín spagettipántos felsőmet vetem fel. A hajamba tettem két hullámcsatot és sportos, laza sminket vittem fel.
A reggeli kása volt gyümölcsökkel.
Utána a táborvezető elmondta, hogy a hegyekbe megyünk kirándulni.
Egyszerűen gyönyörű volt.  Dimbes - dombos utakon sétáltunk.
Az egyik völgyben megálltunk focizni. Én nem igazán szoktam játszani, de a meccseket általában nézem szóval úgy gondoltam menni fog. Ja ahogy én azt gondoltam. A játék nagyjából úgy nézett ki, hogy a fiuk egymásnak passzolgatták a labdát, a lányok meg csak nézték. Már épp azon gondolkoztam, hogy kiszállok amikor egy labda repült felém. Én meg hát belerúgtam  egy nagyot, igen ám csak eltalált egy fiút aki nem látta, hogy a labda felé tart és elesett. És ki volt az a fiú, na ki? Persze, hogy Tom aki tegnap engem talált el a kidobós alatt, és akibe beleestem. Gyorsan odarohantam.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódva.
- Persze! - mondta kissé lenézően.
Akartam neki mondani valamit, de végül nem mondtam, mert elég bunkón válaszolt. Már szaladtam vissza amikor utánam szólt: - Máskor olyannak passzold akin látod, hogy akarja.
- Máskor figyelj oda ha beállsz játszani. - kaptam fel a vizet én is.
- Te meg ne állj be, ha nem tudsz csapatban dolgozni, mert a foci csapatjáték. - veszekedett tovább.
- Nem mondod? Nem is tudtam. Attól, hogy lány vagyok még nem feltétlenül hülye. - már mindenki minket nézett.
- De menő itt valaki! - nézett rám gúnyosan.
- De nagyképű itt valaki. - csatlakoztam hozzá.
- Tudod mit? Nem érek rá ilyen idiótákkal foglalkozni!
- Miért tárgyalásod lesz? Fontos ügyfél? - gúnyolódtam.
- Nem, csak egyszerűen nem érdekelnek az ilyen semmirekellők.
- Ne mindenkibe magadat lásd! - vágtam rá.
- Nyugi, nem magamra utaltam, RÁD UTALTAM? DE TÚL SÖTÉT VAGY HOGY ÉRTSED! Nem is tudtam mit vártam.
- Csak nem ideges valaki? - mosolyogtam elégedetten.
- Te tényleg őrült vagy, neked nem itt hanem az elmegyógyintézet táborában kéne lenned.
- Neked meg az agyi sérültek táborában.
- Miért az milyen? Gondolom te minden évben voltál. - nevetett, majd ment a barátaihoz.
- Én nem, valakivel biztos összekeversz akit ott láttál és hasonlít rám. - üvöltöttem utána, aztán én is visszamentem Sárához.
- Azta! Kemény voltál. Nem hittem volna, hogy ilyen erélyes is tudsz lenni.
- Tudok. - mondtam eléggé lehangoltan.
- Mi a baj?
- Semmi csak azt reméltem, hogy ő nem ilyen. Örülnék ha egyszer az életben az ilyen csábító külső mellett valaki rendes lenne. Miért zárja ki a kettő egymást?
- Nem zárja ki - vigasztalt - csak a menő pasik hiszik ezt. Ne is törődj velük.
- De tudod mi a baj? Hogy ettől csak még jobban beleestem. Pedig egyértelmű, hogy biztos nem lenne a barátom és ha valami folytán mégis akkor folyton csak veszekednénk.
- Hidd el egyszer majd eljön az igazi. - biztatott.
- Nagyon remélem.
A kirándulás után visszamentünk ebédelni. Egyszer csak odajött hozzám egy csaj.
- Szia! - köszöntött vidáman - nagyon bátor voltál.
- Én? Mégis mért? - csodálkoztam.
- Egy suliba járok Tommal és nem igazán mernek beszólni neki.
- Én nem szóltam be neki hanem kiálltam az igazamért. És amúgy is ő kezdte.
- Mindegy, akkor is nagyon örülök, hogy végre valaki megmondta neki, hogy nem ő a világ ura. Mindenkit lenéz és elvárja, hogy mindenki felnézzen rá. - mesélte - amúgy Csilla vagyok.
- Maja - nyújtottam a kezem.
- Ülünk egymás mellé ebédnél? - kérdezte.
- Én Sára mellett ükök - mutattam Sárára - de ülhetsz mellénk.
- Rendben. Ti gondolom már régóta ismeritek egymást. - nézett ránk.
- Nem, még az érkezés napján ismerkedtünk össze és egy szobába kértük magunkat. - meséltem.
- Tényleg? Olyanok vagytok akik már ezer éve ismerik egymást. Képzeljétek én három lány mellé kerültem, először jó fejeknek tűntek, de aztán folyton csak a plázákról beszélgettek, egymás ruháit próbálgatták, szelfiztek, facebookoztak, de tényleg mindent kiírtak magukról és sminkeltek.
- Húú, az durva.
- Ja, és én mintha ott se lennék. - panaszolta el.
- Nem is tudom az ilyenek mért jönnek táborba, ezt otthon is megtudnák csinálni, nem? - szállt be a beszélgetésbe Sára.
- De túlélem, nappal nem vagyok velük, este meg alszok.
- Sajnálom, este átjöhetnél hozzánk. - ajánlottam fel.
- Az jó lenne, ha titeket nem zavar.
- Dehogy! - invitálta Sára is.
- Nagyon kedvesek vagytok, kár hogy nem az első nap ismertelek meg titeket, jó lenne egy szobába aludni. - mondta.
- Sebaj, így is jó lesz! - vigasztaltam.
Az ebéd zöldség leves és túró gombóc volt. A levesből nem sokat ettem, mert a répa és a zeller nem a legjobb barátom, de a gombóc finom volt. Ebéd közben sok dolgot megtudtunk Csilláról. 14 éves, Pesten lakik, egyke, van egy hörcsöge és egy tacskója. Ha nagy lesz lakberendező akar lenni és ki akar menni külföldre.
Ebéd után ma is szabad foglalkozás volt. Mi hárman beszélgettünk. Aztán a pasikra terelődött a téma.
- Na és neked tetszik a táborból valaki? - kérdezte Csilla.
- Háát magam sem tudom. - válaszoltam.
- Ki vele! Nyugi nem áruljuk el. - noszogatott.
- Ez elég bonyolult.
- Jártál valakivel, szakítottatok, de még mindig tetszik? - próbálta meg kitalálni.
- MI? Nem! Jó az a fiú az akivel ma összevesztem, de nem is tudom olyan bunkó volt, de még mindig tetszik.
- Aham. Hát a suliba járó lányok legalább 95%- a bele van esve, de téged biztos megjegyzett. - nevetett.
- Elhiszem, a suliba is ilyen?
- Elég nagy tuskó, de ha akar tud jó fej lenni. Akikkel jóba van azokkal rendes és kiáll mellettük. - mesélte.
- És veled milyen? - érdeklődtem.
- Én nem vagyok vele jóban, nem vagyunk ellenségek, de nem hiszem, hogy mi valaha barátok lehetnénk.
- Miért?
- Mert ha valami nem tetszik neki rögtön átvált bunkóba. És köztetek pontosan mitől robbant ki a vita?
- Fociztunk, neki passzoltam a labdát, de ő nem figyelt és elesett. Megkérdeztem jól van- e, erre nem valami kedves hangnemben válaszolt. Én is fel tudom kapni a vizet szóval kirobbant a vita, megmondtam, hogy én csak érdeklődtem, hogy van, erre ő, hogy figyeljek oda hova passzolom. És innen mondtunk egymásnak elég bunkó dolgokat.
- Tesin is ilyen, rögtön ráordít arra aki nem úgy játszik ahogy ő akarja.
- De már nem fogtok egy suliba járni, nem?
- Már nem, de nyolc év bőven elég volt.
- Öööhm, van barátnője? - tettem fel a kérdést amire már oly rég óta megakartam tudni a választ.
- Nem, évezi, hogy a csajok ugrálnak körülötte és arról álmodnak, hogy megkaphatják.
- A nyolc év alatt nem volt egy barátnője sem? - csodálkoztam.
- Nem. Gondolom gimibe is ezt fogja csinálni.
- Lehet, hogy csak az igazit várja.
- Ő? Hidd el ismerem, ő nem olyan. Ezt élvezi.
A vacsora után Csilla átjött hozzánk és ott is maradt a filmnézésig. Film után felhívtam Anyáékat és hamar elaludtam.