6. nap

Korán felébredtem, nem bírtam aludni. Szinte egész éjjel valami tervet akartam kiötleni, hogy hogyan deríthetném ki Tom hazudik- e. De nem tudtam. Az agyam egyik fele azt súgta, hogy nincs semmi oka Tomnak hazudnia nekem, de a másik viszont azt, hogy minden forrásom szerint Tom elég önfejű, szóval nem hiszem, hogy pont ezt hagyná pont rám.

Lassan a többiek is felébredtek szóval mentünk reggelizni. A mai reggeli kakaós csiga volt amivel önmagában nincs is semmi gond csak miután megettük mindenki nyakik csokis lett és egyszerre az egész tábor a mosdókhoz nyomult. Miután nagy nehezen mi is meg tudtuk mosni a lányokkal a kezünket gyorsan kimenekültünk a kertbe. Ma akadály verseny volt. A szálloda környékén voltak elhelyezve az állomások, mindegyiknek volt egy száma, sorba kellett haladni és a lehető legtöbb pontot kellett elérni. Én Sárával és Csillával álltam össze egy csapatba. Összesen tíz állomás volt. Az elején azt gondoltam könnyű lesz, de a végére nagyon elfáradtam. Nagyon fárasztó feladatok voltak. Az egyiknél például folyamatosan futni kellet oda vissza negyed órán keresztül. Örültem mikor végre mehettünk vissza a kertbe pihenni. 

Természetesen ma is a lányokkal lógtam ebéd után. Ma délelőtt már azt hittem Tom békén hagy. Elkiabáltam. Éppen a büféből jöttem vissza amikor meglátott és odajött.

- Szia! - köszönt rám.

Megpróbáltam tovább menni. 

- Mi bajod van? Tudom megbántottalak a focizásnál, de már bocsánatot kértem és nem is volt akkora ügy. Nem öltem meg senkit csak kicsit rossz passzban voltam. - mentegetőzött.

- Megkértelek rá, hogy ne zaklass. Megkérlek még egyszer, hátha most felfogod a mínusz ezres IQ- al. 

- És még én vagyok a bunkó. - próbált sértődöttnek látszani.

- Igen, te. Örülök, hogy legalább az önbecslésed nem csal. - néztem gonoszul.

- Oké, én csak öt percet kérek, hogy elmagyarázhassam, ha azután se hiszel nekem békén hagylak.

- Tudod mit gondolok?

- Mit? - érdeklődött.

- Hogy ez valami degenerált vicc amit velem játszol és este nevetsz rajta a barátaiddal. 

- Nem, dehogy! Honnan veszed ezt?

- Megérzés.

- Csal a megérzésed, esküszöm! - nézett ártatlanul - Na van öt perced?

- Nincs!

- Négy? - mosolygott.

- Utána békén hagysz.

- Persze! Na, a lényeg, hogy előző este beszéltem anyámékkal. Ő vette át a bizimet és teljesen ki volt bukva, hiába mondtam neki, hogy az már nem számít, mert már felvételiztem ő csak erősködött, hogy gimibe meg fogok bukni szóval beíratott egy matek táborba. Nagyon ingerült voltam emiatt és nagyon sajnálom, hogy úgy beszéltem. 

- Mehetek végre? - néztem ingerülten.

- Persze! Kérlek gondold végig.

Amint visszaértem rögtön elmondtam a lányoknak.

- Mégis mért gondolnád végig? Semmi közöd az életéhez. - értetlenkedett Csilla.

- Beléd zúgott, egyértelmű. - nézett elégedetten Sára.

Ma nem mentünk filmet nézni hanem a lányokkal dumcsiztunk. 

Este még elég sokat gondolkoztam Tomon, de elég hamar elaludtam, mert fáradt voltam a verseny miatt.