4. nap

Ma valahogy korán felébredtem és nem tudtam visszaaludni. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy miért viselkedett velem úgy Tom. Nem ártottam neki semmit. Az csak egy labda volt. Persze az életem elmúlt 14 évében megismertem nem egy, nem kettő bunkó pasit, de Tom megdöntött minden rekordot, pedig csak négy napja ismerem.
A reggeli briós volt tejjel. Miután reggeliztünk mindenki kiment a szálló kertjébe.
- Jó Reggelt! Ma a közeli erdőbe megyünk kirándulni. - ismertette a mai nap programját.
Úgy döntöttünk, hogy hármas párban megyünk. Egyszer csak odajött hozzám egy fiú.
- Szia. - köszöntött elég bunkó hangnemben - jó lenne ha ma is fociznánk, nem? Felrughatnád Tomot, aztán meg rákennéd, hogy nem figyelt. Mindenhol ezt csinálod? Mert ettől nem leszel menő csak szánalmas.
- Mondja az aki ideküld valakit, hogy megvédje magát, mert ő nem képes idejönni és a szemembe mondani. - vágtam vissza.
- Megint kezded a veszekedést? Mást nem tudsz?
- Nem én kezdtem, te jöttél ide, és te szóltál be.
- Te tényleg beteg vagy. De, hogy ennyire azt nem gondoltam volna. - röhögött.
- Tudod mit szállj le rólam, mert én tudtommal nem csináltam semmit.
- Nem csak VÉLETLENÜL eltaláltad.
- Igen, és most mehetsz vissza Tomnak ugrálni.
- MI VAN? - háborodott fel a fiú.
- Te vagy az inasa, nem? Most is neki ugrálsz. Ne mondd. hogy nem.
- Azt hittem, hogy Tom túloz, de te tényleg bolond vagy.
- Örülök, hogy rólam beszéltetek, legalább valami értelmes téma is elhagyta a szátokat.
- Pacsit! - tartotta Csilla a kezét. - Ő a másik fiú a suliba akinek nem ajánlatos beszólni.
A délelőtt amúgy békésen telt. Az erdő nagyon szép volt, bár azt hittem megsülök.
Ebéd után szokás szerint a kertben lehettünk és mindenki eléggé elfáradt, mi a lányokkal megbeszéltük, hogy fürdünk egyet a Balcsiban. A többieket vártam a kertben amikor ki jött oda, na ki? Tom.
- Mit akar ez tőlem? - kérdeztem magamtól.
- Szia! - köszönt, de most nem úgy mint tegnap.
- Mit akarsz? - kérdeztem most én elég bunkó hangnemben.
- Megértem, hogy haragszol.... - kezdte.
- Mi a francot magyarázol? - vágtam a szavába.
- Csak azt, hogy tegnap nagyon.... szóval...
- Bunkó voltál. - mondtam ki helyette.
- Igen... így is mondhattuk.
- MI VAN? Így is mondhatjuk? Úgy beszéltél velem mint egy kutyával.
- Tudom és sajnálom, de nem akartam.
- Nem akartál? Ezt akkor kellett volna átgondolnod.
- Nem rád voltam mérges hanem a szü.... - kezdte volna a magyarázkodást.
- Nem érdekel a magánéleted, hagyj békén! - hagytam ott.
Jó volt fürödni, de nekem folyton Tom járt az eszembe, ezt Csilla és látta és kifaggatott. Mikor elmondtam, hogy Tom bocsánatot kért Csilla nagyon meglepődött.
- Hű! Ő soha senkitől nem szokott bocsánatot kérni, sőt ha valakit megbántja akkor még elvárja, hogy a másik fél kérjen bocsánatot. Nem tudom mi ütött belé.
- Én sem, ez annyira nem illik a képbe.
- Nem, de lehet, hogy a haverjaival szervez valami bosszút, szóval ne nagyon dőlj be neki.
Csilla ma este is átjött és ott volt egészen a filmig. A mai film a Zsarulesen volt, nagyon sokat nevettem rajta. Kíváncsi vagyok mit tervez Tom, remélem nem valami nagyon durva dolgot ellenem.