A 0. nap

Na, szóval miután tegnap este megvacsoráztam úgy döntöttem megmosom a hajam meg csinálok magamnak egy arcpakolást. Már elmúlt 21: 00 óra mire kész lettem, utána mindent átnéztem, hogy tényleg minden meg van- e. Aztán még megnéztem az e- maileimet, válaszoltam rájuk. Mivel tudtam, hogy nem fogok tudni még aludni megnéztem még valami idétlen filmet aztán nagy nehezen éjfél körül elaludtam.
Másnap reggel már 6- kor csengett az ébresztőm. Felöltöztem aztán lementem reggelizni.
- Jó reggelt. - köszöntem.
A szüleim már a konyhában voltak.
- Szia Drágám! - köszöntött apa - hogy aludtál?
- Jól, köszi. És ti?
- Mi is - válaszolta Apa Anya helyett is, mert Anya valami serpenyős étellel volt elfoglalva.
Miután reggeliztem felmentem a szobámba és még egyszer megnéztem, hogy minden meg van- e. Miután mindent rendbe találtam. Lecipeltem a csomagjaim.
- Indulhatunk kicsim? - kérdezte Anya.
- Persze. - válaszoltam.
- Rendben, mindened megvan? - érdeklődött Apa.
- Igen.
Nem tudom mennyi idő volt az út, de nekem nagyon hosszúnak tűnt. Igazából ha kinéztem az ablakon nem láttam mást csak fákat, házakat, eget meg autókat. Mikor végre - valahára odaértünk kezdődött a búcsúzkodás.
- Rendben, nagyon vigyázz kicsim és hívj minden este, legyél mindig elérhető! - mondta Anya.
- Értettem, kapitány úr. - viccelődtem.
Anya ezután átölelt olyan hosszan és szorosan, hogy azt hittem nem élem túl.
- Nyugi Anya, nem maradok itt örökre, ez ha jól látom nem New York. - biztosítottam.
Ezután Apa is átölelt, tőle is kaptam még pár jó tanácsot, aztán végre mehettem.
Ahogy végignéztem a kis tisztáson ahol a gyülekezés volt olyan 100 gyereket láttam, voltak lányok és fiuk is. A tisztás közepén volt egy nagy tábla amire rá volt írva, hogy Napfény tábor. Ez volt a tábor neve.
Elindultam a cuccaimmal a többiek fele odamentem egy felnőtt fele akin egy póló volt ráírva, hogy Napfény tábor.
- Jó napot! - köszöntem neki.
- Szia! - köszöntött kedvesen.
Aztán odamentem egy nagyjából velem egykorú lányhoz aki egyedül volt.
- Szia. - üdvözöltem.
- Szia! - köszönt és látszott rajta, hogy örül, hogy valaki barátkozik vele.
- Hogy hívnak? - kérdeztem.
- Sárának, és téged?
- Majának. - feleltem.
- Honnan jöttél?
- Pestről, és te?
- Képzeld én is. - mosolygott Sára.
- Az jó, hány éves vagy?
- 14, és te?
- Én is. - mosolyogtam.
Elég sokat beszélgettünk, megtudtam, hogy ő már tavaly is volt is nagyon tetszett neki. A táborról megtudtam, hogy beosztanak minket 5 fős szobákba, de beleszólhatunk, hogy hova szeretnénk kerülni. Minden nap megyünk valahova délelőtt, délután pedig szabad foglalkozás van, lehet fürödni, kézműveskedni, beszélgetni, meg ilyenek. Minden este megnézünk egy filmet közösen a szálló TV szobájában.
Miután mindenki odaért a tisztásra már elmúlt 14:00 óra. Ezután egy kicsit sétálni kellett, hogy a szállóhoz érjünk, mikor odaértünk egyszer csak megszólalt egy mély hangú izmos férfi.
- Sziasztok gyerekek! Én vagyok a táborvezető, nyugodtan szólítsatok Lászlónak. Ebben a két hétben én fogok rátok vigyázni, most mindenkit beosztunk egy öt fős szobába. Rendben, menjünk be!
A szálló elég kicsi volt, de nagyon barátságos. Ezután valóban mindenkit beosztottak egy szobába, mi kértük Sárával, hogy ha lehet szeretnénk egy szobába kerülni, miután megtudták, hogy ki hova akar kerülni a táborvezetők megbeszélték, hogyan osztják be, majd felolvasták a neveket. Én Sárán kívül még két 13 éves lánnyal kerültem egy szobába akik látszólag már régi barátok voltak. Ezek után bemehetünk a szobáinkba és kipakolhattunk. Bevallom kicsit nagyobb szobára számítottam, de nem baj. Volt 2 emeletes ágy mellette egy- egy kétszárnyas szekrénnyel, egy kis asztal meg két szék, ennyi. Megbeszéltük Sárával, hogy én megyek alulra, ő pedig felülre, aztán kipakoltunk és mentünk vacsorázni az étkezőbe, lefele menet boldogan figyeltünk fel egy kis büfére. A vacsora rántott hús és petrezselymes krumpli volt. Vacsora után mindenki egy szelet csokit és egy almát.
- Rendben, most mindenki felmehet a szobájába zuhanyozzatok le, beszéljetek a szüleitekkel, aztán fél kilencre legyetek a Tv szobába. - mondta az egyik felügyelő.
Megbeszéltül a lányokkal, hogy én megyek másodiknak fürödni. Miután Sára lefürdött én mentem, a fürdő is elég kicsi volt, nem volt benne csak egy zuhanyzókád, egy mosdó és egy WC. Én is hamar végeztem, aztán felhívtam Anyáékat.
- Sziasztok!
- Szia, milyen volt az első nap?
- Nagyon jó, máris van egy barátnőm és ma este filmet nézünk a táborral.
- Az nagyon klassz. - mosolygott Anya.
- Jól van Anya, most mennem kell majd hívlak.
- Jól van, vigyázz magadra! Szeretlek kicsim, szia!
- Én is szeretlek titeket, sziasztok!
Miután mind a két lány lezuhanyozott mentünk a Tv szobába. A film a Mamma Mia! volt, amit a fiuk végig röhögtek, a legtöbb lány pedig már látta, de senki sem bánta, mert volt egy csomó ingyen popcorn.
A film tíz után ért véget, és azt mondta az egyik felnőtt, hogy menjünk aludni, mert honlap 7- kor kell kelni. Felmentünk a szobába és még beszélgettünk egy kicsit a lányokkal. Megtudtam, hogy a lányokat Szilvinek és Esztinek hívják. Ők Sopronból jöttek és nem bírnak otthon ülni. Sára hamar elaludt, nem sokkal utána én is.